Senki ne költözzön kertes házba, aki fél a kellemetlenkedő ízeltlábúaktól és más egyéb undorító csúszómászóktól! Így nyár végén, ősz elején sajnos egyre többen  gondolják a fent említett egyedek, hogy a ház nekik is menedéket nyújthat a közelgő tél ellen. Mármint a mi házunk, amiben kizárólag mi szeretnénk lakni.

E blog hasábjain borzadtam már el a fürdőszobában korzózó méretes farkaspókok miatt, iszonyodtam a fejemre potyogó fülbemászóktól, jószerint minden évre jut valami őszi rinyatéma. Sajnos ez a év sem kivétel: családunk hirtelen több száz fővel bővült, a hálószoba tetőterében fészkelő darazsak személyében, akik nem vártak másfél évet az építési engedélyre, saját kezükbe csáprágójukba vették az irányítást, és pöpec kis fészkekkel bővítették a padlásteret, négy darab, tenyérnyi fészket rakva.

Kép: bugguide.net

Ez már komoly veszélyforrás, így szó sem lehetett pohárral kitessékelésről meg székre felugró visítófrászról. Először az interneten keringő sörös darázscsapdával próbálkoztam (félbevágott petpalackba ecet és sör keveréke, üveg szájával önmagába visszafordít), és a népes kis pereputtyból mindössze kettő egyed gondolta ellenállhatatlannak a csodacsalit. Így maradt a méreg, meg a konyhában alvás...