Vége a nyárnak, és ez az erdő szélén egyet jelent azzal, hogy a kedves és kevésbé kedves állatok elkezdenek elvermelni, védettebb helyre húzódnak. Ekkor indulnak meg a katicabogarak, hogy a lambéria repedéseiben teleljenek át, az egerek is a pince irányába kacsintgatnak, és reggelente egy-egy óriási pókot találok a fürdőszobában... A környékbeliek farkaspóknak mondják őket, és akinek pókiszonya van, azoknak szívből kívánom, hogy ne találkozzanak a testes, sötét, négy-öt centisre is megnövő példányokkal. Legutóbb például őt kaptam lencsevégre, ahogy békésen korzózik a csempén:

A farkaspók megnevezés annyiban helytálló, hogy ez a szongáriai cselőpók - avagy orosz tarantula - valóban a farkaspókfélék családjába tartozik. Földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben él, melynek falát hálójával erősíti meg. Rendszerint ebben az üregben figyel, és áldozatát hirtelen rohammal kapja el (a farkaspókfélékre jellemző módon nem szőnek fogóhálót, hanem gyors futással, ugrásokkal és lesből támadással ejtik el zsákmányukat) - írja a Wikipédia. Marása fájdalmas, így óvatosan kell  elbánni velük. Mi általában egy pohár segítségével tessékeljük ki őket a kertbe - és milyen jól tesszük, hiszen ez egy védett faj, eszmei értéke ötezer forint...