Rég volt barkácsolós (sőt, bármilyen!) bejegyzés a blogon, ezért ma gyorsan fotóztam párat, miközben ebéd előtt villámsebesen összeállítottam Kétéves új falvédőjét. Mert ez az ősz csomó-csomó változást hozott*, és a "kisovis nagylányok" már bizony nem rácsos ágyban tolják a szunyát, hanem nagy felnőttágyban... ami átmenetileg a tetősík alá került az északi oldalra, tehát mindenképp szükségünk lesz egy falvédőre is. Anya fel is ütötte az interneteket, és... szóval vannak azok a nagyonszínes-nagyongyerekeknekvaló rátétes-patchworkos varrott falvédők, amelyek elkészítéséhez semmi affinitásom, drága pénzért pedig nem vagyok hajlandó ilyet vásárolni. Aztán láttam hiperdizájnos műbőrkockákat, tetszőleges színben és mintában összeállíthatók - csak épp annyiba kerülne, mint a komplett hálószobabútorunk. Így maradt az, ami mindig: abból főzünk, ami van otthon.

Na és mi van otthon? Első körben szétnéztem, hogy a házszigetelésből maradt-e valami, de a tizenpárcentis hungarocelltáblákat kicsit vastagnak találtam a projekthez, ezeket levágni meg... hát na, vagdossa a nyikorgó hungarocellt, akinek nincs jobb dolga. Egy pillanatig elgondolkodtam, ne rendeljek-e mennyezetburkoló styropor-lemezt, végül azonban elvetettem az ötletet, mert ezt csak a falhoz lehetne ragasztani, én pedig átmeneti megoldást keresek, mert egy-két éven belül újabb szobaátrendezés várható*, és nem kívánom a drága időmet styropor-darabkák levakarásával tölteni. Kellett tehát egy B terv.

Második körben találtam egy bútorösszeszerelésből kimaradt (hát ez meg hogyan történhetet...) farostlemezt, amely épp olyan keskeny volt, mint az új ágy és a lambéria közt lévő távolság. Na ez a szerencsés véletlen már rendesen beindította a fogaskerekeket... úgy döntöttem, a műbőrkockák analógiájára bevonom, és mehet is fel a falra. Erdőszélén ugye barátunk a házhozszállítás, így egy online rőfösboltban vásároltam egy méternyi 160 cm széles pamutszövet anyagot, a legvastagabb vatelint és vártam a futár érkezését.

Ma ebéd előtt pedig össze is állítottam az egyszerű falvédőt: a vatelint pár centivel nagyobbra vágtam, mint a farostlemez, majd gondosan kihúzogatva odatűztem a fához. A mosott-vasalt pöttyös pamutszövetnek is ez lett a sorsa, a sarkoknál figyelve hajtottam egymásra az anyagot, és extra tűzést is kapott. Most már készen állt a saját falvédőm, amelyet négy kóbor (és felettébb apró, így alig észrevehető) szöggel erősítettem a lambéria legalsó centiméterére, így később szinte nyom nélkül és - ami talán még fontosabb! - gyorsan el lehet majd távolítani.

Kétévesnek tetszik, a színben hozzá illő cérnagömb-lámpát pedig még várjuk :)

*= Dióhéjban: végre építkezünk, és nem csak a ház bővül.