A házilagos bútortuningról szóló bejegyzést ott hagytam abba, hogy sikerült gyönyörűen lefesteni az egykoron szebb napokat látott Bonanza fésülködőasztalt - egy kevéssé tetsző árnyalatra. A festés tökéletes, álom az Annie Sloan festékkel való dolgozás - ez nem a reklám helye, tényleg így van. Szép egyenletes felületet kapok, de annyira homogén, annyira "lapos" a végeredmény, annyira kétdimenziós, hogy meg is ijeszt egy kicsit.

Így fogom az első csiszolóvásznat, amit a Férfi műhelyében elém vet a sors, és nekiállok, hogy koptassam, kopottas hatásúvá varázsoljam az asztalkámat. A hátsó lábaknál kezdem, biztos ami biztos. Aztán annyira elkap a hév, hogy a tervezett óvatos élkoptatások helyett sok helyen a barnára pácolt fa köszön vissza, kisebb-nagyobb foltokban. Na jó, nagyobb foltokban. Kicsit megszaladt a kezem... Ekkor állok neki az asztallapnak, és cserélek csiszolóvásznat. Nem figyelem, hogy kissé selejtes darabbal dolgozom, az egyik szemcse jobban kiemelkedik a vászon felületéből, így csodaszép karcokat ejtek a sima festésemen.

Sebaj, Annie Sloan és ecset elő, rámegyek egy harmadik réteggel. Ami mintha nem úgy terülne, mint a korábbiak. Vizezem bőszen, de így is csak amolyan pőtyögősen adja. Mindegy, ez már ilyen, elvesztem a türelmem. És a waxolás még sehol...!

Két hét múlva megunom kerülgetni a bútorom, újra nekiállok. Egy ronggyal szépen felhordom az átlátszó viaszt (ami egyébként narancsolajos, de semmi narancsillatot nem éreztem, becsapva érzem magam). Még egy buktató: a rongy egy idő után elkezd szöszölni. És ragacsos a viaszom. Instant agybaj...

Másnap azért folytatom, jöhet a sötét viasz, antikolás. Persze, sosem csináltam, úgyhogy ismét a lábakon próbálkozom. Szép. Beleül a mélyedésekbe, kiemeli a sötét részeket. Nem felhőszerűen maszatolok, hanem igyekszem ecsetszerűen, "szálirányba" húzni, kissé a fa erezetét mintázva. Elkap a hév, ide is egy kicsit, na ide még egy kis pacsmag, alig tudom visszafogni magam, annyira ráérzek. (Gyorsan lefestek egy olcsó ikeás képkeretet is rögvest, csak hogy antikolhassak kicsit).

Már majdnem kész, de a fiókok még váratnak magukra... A következő bejegyzésből az is kiderül, hogyan haladok a bonanza fésülködőasztal átalakításával. :)

folyt. köv.