Bővül a család, egyre több a szennyes (lásd hozzátáplálás alul-felül foltot hagyó nyomai), hetente minimum három-négyszer mosok. A hosszú tél alatt pedig nem szerettem volna mindenhol szárítókat kerülgetni az amúgy is építési területen, így pár éve beruháztunk egy mosó-szárítógépbe. Hazajött a csillivilli Indesit, és rövid használat után máris mély vonzalmat tápláltam irányába. Tette a dolgát, mosott, szárított, nem beszélt vissza. Teltek a hónapok, évek, ámde forró érzelmeim viszonzatlanul maradtak, mert a kis mosógépünk két hónappal a garancia lejárta után megadta magát. Eőször a fűtőszál lett zárlatos, majd a csere után pár héttel nemes egyszerűséggel kettétört benne a beton. A szennyes meg csak gyűlt. Hiszen törvényszerű, hogy a családom összes tagja ilyen vészterhes időben húzza elő az átizzadt biciklis göncöt/fossa magát össze hátközépig/pisili teli a fürdőszobaszőnyeget/eszi le magát köldökig/másnapra kell bevinni az oviba a sárnadrágot, ami nyilván sáros.
Kellett egy gyors megoldás. Így karácsony közeledtével igazából jobban örültünk volna egy gyors és olcsó megoldásnak, de hamar kiderült, hogy 'olcsó húsnak híg a leve'.
Első körben elmentünk a mányi lomisokhoz, és hazahoztunk egy szervdonort. A Férfi olyan magabiztosan alkudta le kétezer forintra a szóban forgó - egyébként tök más márkájú - mosógépet, hogy egészen biztos voltam benne, tudja, mit csinál. Nos, pár óra múlva, miután szétszerelte szerencsétlen párát, a rendíthetetlen bizadalmam is odalett: a donor teljesen más "belső szervekkel" rendelkezett. (Várható volt, mit is gondoltunk??)
Mivel ekkor nagyjából egy hétnyi szennyest gyűjtögettünk már, így átmentem a szomszédba, V-ékhez mosni.... Hátamon a gyerek, karomban a ruháskosár, az eső szelíden szemerkélt, mintegy szomorkás aláfestéseként a szörnyű felismerésnek: a szomszédban is egy Indesit mosógép vár. Három órával és egy kosárnyi vizes ruhával később úgy éreztem, rövid távú célom kipipálhatom: újra tiszta ruhában engedhetem emberek közé a családom. #motherhoodgoals, vagy mi...
Az örömöm kissé beárnyékolta, hogy másnap jött egy hívás a szomszédtól: ugyan nézzem már meg a kimosott ruhákat, az én adagom is szörnyű olajfoltos lett? Ahogy kiderült, a mosógépük utolsó normális ciklusát sikerült kifognom, az utánunk következő adagokat motorolajjal kezelte, kis kenőzsírral öblítette az Indesit. Ráadásul kiesett a kölcsönmosási lehetőségem is. A szomszéd Indesit is két éves, a garancia lejárta után kezdett hangot adni elégedettlenségének. Viszont V-ék nem pengettek holmi érzelmes húrokat a mosógépcsere kapcsán: mivel mosható pelenkát használnak, nekik égetőbb szükségük volt egy gépre, így a szerelő javaslatára újat vettek.
Én összecsomagoltam magunknak, és elhúztunk Debrecenbe nagyszülő-látogatásra, a poggyászba pedig csak szennyes ruha került, majd mosunk ott. Kicsit kihagyott a szívverésem, amikor megláttam, hogy ott is Indesit vár ránk.... A Férfi a háznál addig V-ék kidobott mosógépén folytatta Frankenstein-i kísérleteit. Igen, a szomszéd mosógépből is kiszereltük a betont, és ürülékből palotát, voilá, már működött is a miénk. Kapott új lengéscsillapítókat, és Debrecenből hazaérve végre kimostam két adag ruhát. Jó lett volna hátradőlni, de...
... egy hónappal később megint eltört a beton. Karácsony előtti héten vagyunk, a boltok dugig, mindenki öli a másikat a kamuakciós ajánlatokért... mi pedig mosógépet keresünk. Egyetlen szempont van: ne Indesit legyen. És valószínűleg nálunk van a hiba, amiért a 'tartós fogyasztási cikk' kifejezés hallatán a 'tartós' szóról nem két év ugrik be. És milyen véletlen egybeesés, hogy mindkét gép hónapokkal a garancia lejárta után adta meg magát!
Amolyan vicces utózöngeként elmesélem, hogy a nagy Indesit-saga alatt a böngészőm minden nap az Indesit reklámjaival volt tele: #DoITTogether, harsogta felém a művidám műcsalád. Hát, lehetett volna jönni hozzánk görnyedni a kád felett, és mosolyogva kézzel mosni, together...
