Egy nagy csomó DIY-bejegyzést terveztem, de valahogy olyan lassan halad a megvalósítás, hogy szörnyű... Ezt a kis fésülködőasztalt például valamikor június elején zsákmányoltam, abból a célból, hogy egy egyedileg átalakított kis íróasztalt varázsoljak belőle. Fejben már megvolt a terv, valamilyen szürkés szín kis kékkel, kevés élkoptatás, nem kell túlzásba vinni az antikolást... Viszont a kivitelezés! Igazából az elhatározás megvolt, de mivel sosem csináltam még ilyet, legalább két hónapig húztam a munka megkezdését. Végül rendeltem egy doboz Annie Sloan krétafestéket a hazai forgalmazótól (itt), valamint kevés színtelen és sötét viaszt egy másik webshoptól (itt), és nekiálltam. Csak nem lehet olyan bonyolult! A legnehezebb rész egyébként a belsejében lévő tükröt tartó, erősen begyógyult apró csavarok eltávolítása volt, ezzel fél napot szenvedtem, erősen szentségelve.

Adott tehát egy 1986-os román bonanza toalettasztal, szerkezetileg stabil, de az asztallap pár helyen erősen kopott. Visszacsiszolni, újralakkozni túl nagy falat lenne nekem, na de ez a krétafesték, ez kell ide. Mindenhol megtapad, nem kell alapozni, nagyon szépen terül, csak hát nem a legolcsóbb. Viszont nagyon kiadós, elég lett volna a kisebb kiszerelés az egész asztalhoz. Egy rétegben máris ilyen szépen fedett, a lábak nem is kaptak második réteget, csak az asztal lapja:

Íme száradás közben, ekkor jön elő az a szín, amit nem vártam. Ez az Annie Sloan márka 'Coco'-ja, de valahogy túl mályvás-karamelles nekem. Háááát, őszintén szólva, nem ilyen árnyalatra vágytam, és ez egy kicsit el is kedvetlenít. Az asztal parkolópályára kerül, még egy hónapra. A bejegyzés folytatásából pedig kiderül, mit kezdek a számomra nem annyira tetszetős árnyalattal, és hogy hány buktatója lehet még egy bútorátalakításnak? (spoiler: sok)

folyt. köv.