"Ezt is megesszük?" - morogta a Férfi a háznál, amikor egy kisebb tálnyi tűlevéllel érkeztem a konyhába vacsoraidőben. Rávillantottam az ezerwattos mosolyt, és annyiban hagytam. Mert igen, megesszük. Persze nem olyan formában... Szedtem ugyanis egy kevés fenyőrügyet a kert elején tanyázó Döbrögiről (Igen, a fának van neve. Mégpedig Döbrögi, mert úgy elterpeszkedik, mint egy földesúr.). Már csak némi kristálycukorra és üres üvegekre volt szükségem, ezeket megtöltöttem egy réteg cukor-egy réteg fenyő "sorminta" ismétlésével, majd kaptak egy-egy kanál mézet is, és lezártam őket.

A cukor szép lassan, hetek alatt fel fog olvadni (mint az utolsó képen látható), és közben kivonja az értékes hatóanyagokat a zöld részekből. Persze közben össze is fog esni, ezért párszor utána kell majd tölteni. A végén át fogom szűrni, és bár a tömény cukor tartósítja, egy részét dunsztolni is fogom, hogy biztosra menjünk. 

A fenyőrügy-szirup köptető, légúttisztító, váladékoldó hatású, pont jó lesz a téli köhögős-influenzás időszakban. Ha sikerül lándzsás útifüvet gyűjtenem, az egyik üvegbe kerül az is. Kíváncsi vagyok, mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket!