Elöljáróban annyit kell közölnöm a most bemutatásra kerülő növényről, hogy két éve egy darab sem élt nálunk. Aztán a szelek szárnyán valahogyan idevitorlázott pár mag, és tavaly imitt-amott felütötte borzas fejét a kert eldugott sarkaiban a pillangóvirág. Igen, ez az a növény, ami immáron kedvenc egynyári virágommá nőtte ki magát, annyira igénytelen és bőségesen virágzó.

A kerti pillangóvirágról (latinul Cosmos bipinnatus) úgy tartja a kertészeti szakirodalom, hogy kevés gondozást igénylő, magas ágyásnövény, amely csoportokban mutat kifejezetten jól. Csipkeszerű levelei, kitartóan nyíló virágfejei bizony valóban nagy tömegben érvényesülnek igazán. És ezt a tömeget nagyon hamar hozza is: ha nem vágjuk le virágait, szépen elszórja a magvait, és a következő évben újult erővel, ha lehet, még nagyobb számban kelnek majd ki a kis magoncok. Legalábbis nálunk így történt: a kertbe újonnan betelepült virágokat még tavasszal egy csoportba ültettem, ahol ősz végén szépen gondoskodtak is az önvetésről. Idén már egész virágtenger alakult ki, pedig még ritkítottam is a túl sűrűn előbújó növénykéket. Vetőmagként egyébként kb. 150 forintért beszerezhető, így olcsó és maradandó befektetés a napos kerttel rendelkezők számára.

A 60-100 centisre nyúló bokros virágoknál csak erre kell figyelnünk: a napos helyre. Sem öntözés, sem talajminőség területén nem válogatós a pillangóvirág, ami ideálissá teszi akár kezdő kertészeknek is. Nálunk kötött talajon, öntözés nélkül is május végétől az októberi fagyokig díszít fehér, rózsaszín és bordó virágaival, szellős keretbe foglalva a bíbor kasvirág és a gólyaorr lila sziromlabdáit.... szerintem igencsak szerethető!

(Fotó: PixelTigris.hu)