... avagy nosztalgikus hangulat és bukolikus tájleírások.

Emlékszem a tavalyi első hóra. Október huszonharmadika volt, és a Cserehátban túráztunk épp, egy olyan Kéktúra-útvonalon, amelyen valószínűleg előttünk 1979 környékén járhattak korábban. A mostani útvonal ráadásul jónéhány helyen keresztezett egy régi Kéktúra-vonalat is, így a félig lemállott, kopott jelzések nem könnyítették meg a dolgunkat. Az előző napi laza harmincas után aznapra csak egy szolid kirándulás volt tervezve: tizenhét kilométer erőltetett menetben, mert a naponta kétszer járó busszal akartunk visszatérni a szálláshelyünkre, a fűtetlen és fűthetetlen parasztházba, egy borsodi zsákfaluba (állandó lakosok száma: 5). Sikerült, és a túraatlaszban írt szintidőt is megjavítottuk mintegy fél órával.

Idén sajnos a városban ért az első hó, ami inkább hószitálás volt, vagy dara, de semmiképp nem az a pelyhes szépség, amit vártam. És persze el is olvadt egyből - nálunk azonban, ahol 3-5 fokkal mindig hidegebb van, szép hófoltokat találtam még reggel is. Az erdőben pedig egészen összefüggő az avart borító réteg. Még, még, még...!