A muskotályzsálya az a növény, amelyet nehéz szavakkal leírni... Mármint persze, mondhatjuk, hogy terebélyes, felálló szárú, molyhos levelű gyógynövény, impozáns lila virágaival hódít, de az illatát... na azt nem lehet visszaadni. Főleg nem egy fülledt nap után, amikor az ember lánya végighúzza a locsolócsövet a kerten, és a vizes föld felszálló, nedves levegője keveredik a hajlongó-megrezzenő muskotályzsálya-tövek utánozhatatlanul balzsamos illatával.

Az pedig csak hab a tortán, hogy ez az igénytelen, ám annál szebb növény magról szaporodik, így az első években konkrétan irtottam, hogy kordában tudjam tartani. Mára inkább kiásom az imitt-amott felbukkanó töveket kora tavasszal, így - bár nem nő méteresre, mint a meg nem bolygatott tövek - de legalább mindannyian jól járunk. Ráadásul a bogarak is, rengeteg poszméh látogatja a virágokat.