Már régóta rakosgatjuk a régi viharlámpákat, amelyek eddig egy ablakpárkányon láttak el díszítő funkciót. Tavaly aztán meguntam az állandó portörlést, és felakasztottam őket az öreg barackfára, a függőágy felé. Milyen romantikus lenne, ha fényt is adnának! - futott át az agyamon kb úgy mindig, mikor alattuk feküdtem. Ám egy részük nem is működik, meg nem is szívesen perzselném le szegény fát, így ez csak vágy maradt. Egészen máig, amikor a szorgos kínai barátaink által postára adott csomagom meg nem érkezett, és meg nem reformáltam a lámpásokat.

Ugyanis rendeltem eBayről két csomag, sötétben is világító akváriumkavicsot, innen - alig többet költöttem, mint ötszáz forintot.Pár hét elteltével kézhez is kaptam a kis csomagom, és nekiestem a lámpáknak.

Csak annyi dolgom volt, hogy a kanócnak hagyott nyíláson betuszkoljam a kavicsokat, és visszazárjam a lámpást. Mehetnek is vissza a fára. És bár először bántam, hogy nem fehér a fényük, az első éjszaka után azonnal megszerettem a szentjánosbogár-zöldben és delfinárium-derengésben játszó lámpásokat.