Szóval elhatalmasodott rajtam a fészekrakó ösztön, így néhány helységen változtatni fogunk a gyerek érkezéséig. A konyha áttervezése viszonylag könnyen megvolt, de a fürdőszoba nagyobb falatnak bizonyult. Első körben csak újracsempézés jött szóba, majd eljátszottam a szaniterek teljes kicserélésének gondolatával is. Ám helyszűke miatt végül nem lesz zuhanykabin, marad a régi ülőkád, csak egy beépített mosdópulttal bonyolítjuk az életünk. Természetesen mindezek előtt a csempe felszedése jön. De ha már csempe... van nekünk jónéhány négyzetméternyi cement járólapunk, az előző tulajdonos, Erzsi néni kerti útnak használta a régi pesti bérházak függőfolyosóinak kedvelt burkolóanyagát. Emlékszem, Kató nagyanyám konyhájában is hasonló mozaik járólap volt lerakva, így szívemnek igen kedves ez a stílus. Nem meglepő, hogy egyre az jár az agyamban, ne használjuk-e a fürdőszobaburkolásnál a meglévő antik járólapokat?

Pro és kontra érvekkel próbálom rá- és lebeszélni magam.

- Mert mennyire szép...! És milyen régies bája van.

- És pont úgy néz ki, mintha mindig koszos volna...

- Ráadásul a Férfinek kellene felcsiszolnia őket egyesével, ami nem kis munka - és mint olyan, akár hetekre is elhúzódhat a felújításuk.

- Félek, hogy a minta összenyomja az így is apró fürdőszobánkat.

- Viszont egyszerű fehérrel párosítva sokkal időtállóbb design, mint a mai csiricsáré csempék és járólapok zöme.

És hogy lesz-e antik járólap a fürdőszobában? Pár hét, és kiderül.