Két éve használtam egy oldalára fordított, kocka alakú ikeás fonott kosarat éjjeliszekrényként, mert a költözés után sehogyan sem sikerült megfelelő méretű készbútort találni. Miért olyan nagy minden éjjeliszekrény? Helyszűkében az ember lánya maximális tárolókapacitást és minimális helyigényt vár el... nem kellenek felesleges fiókok, nem kell holt tér a lábak alatt. Nem lehet túl magas, mert a tetősík nem engedi. Nem lehet túl széles, mert nem fér el. Ne legyen túl mély, mert azt nem szeretem. Jó lenne, ha az olvasásra váró könyvek mellett az apró limlomokat és például a kötéshez kellő felszerelést is elnyelné. Lehetetlen küldetés? 

Végül úgy döntöttem, két polccal fogom kiváltani. Mivel épp az egyik barkácsáruházban jártunk vasárnap, vettem két fenyő polcot és négy konzolt, majd megkértem a Férfit a háznál, hogy applikálja az ágy mellé. Ha vártam volna pár napot, akkor faáruboltban normális fenyődeszkát tudtam volna venni, ez a Romániából importált, húszszor negyvenes "telefonpolc" néven futó, lekerekített sarkú lap nemcsak drága, de tele van fahibával is... A konzolokat is megmorogta a Férfi, szerinte semmit nem fognak tartani, és persze, biztosan lehetett volna szebb megoldást találni, hogy lebegő hatású legyen a végeredmény, de annyira elkapott a lendület, hogy most azonnal, akkor és ott kellett ezt az éjjeliszekrény dolgot megoldani. Csodák csodája, elférnek az olvasmányok, a kézkrém, a lámpa, alatta lapos kosárban a kötés, mégsem kell semmit a földre pakolnom - tehát újabb két évig most megoldottnak érzem az éjjeliszekrény-kérdést... vagy amíg rá nem unok. Ha beválik, a konzolokat talán a tetősíkról függeszkedő kötelekre cserélem. Meglátjuk.