... avagy egy igazi madárbarátnak csak ez van az asztalán.

Már nem is tudom, hol láttam ezt az ötletet... talán valamelyik régebbi lakberendezési magazinban. Mindenesetre emlékszem, akkoriban annyira megtetszett, hogy még aznap elrohantam a "handlémhoz" (vagyis a körnéyk egyetlen ócskásboltjába), és megkerestem a két legolcsóbb porcelánmadarat. Igen, a legolcsóbbakat, mert drága Herendi porcelánt nem szívesen festettem volna le.

Szóval a madárkák ezután mintegy fél évet ültek a konyhaablak párkányán, míg meg nem vásároltam a kissé krémes színű (off-white, mondja az angol) spray-t, amellyel elvileg bármilyen felületet be tudok színezni. Így is lett, és mivel előrelátóan a kertben álltam neki a fújkodásnak, a kerítéstől a kabátomig minden apró fehér festékszemcsékkel, még a kutya orra is kapott belőle. De a madarak készen vannak, kis száradás után az íróasztalon tollászkodnak. Csecsebecse? Igen. Mégis kedves a szívemnek.