... avagy a rögtönzés adja az élet sava-borsát.

Gyors hétvégi nassnak mi sem jobb, mint az a klasszikus, lapos, puha sütemény, amelyet az amerikaiak cookie-ként ismernek. De mit csinál az ember lánya, amikor már a hozzávalók összekeverése közben veszi észre, hogy bizony elfogyott a liszt? Ekkor megalkotja élete süteményét, amely a Férfi szerint a Top 3-ba kerül - és elkönyveli magában, hogy nyilván sosem fogja tudni újrakreálni.

Az eredeti recept szerint fél zacskó sütőport, csipet sót, egy csésze cukrot (most őrölt kandiscukrot használtam) kellene két csésze liszttel keverni. Sikerült negyed csészényit összekaparnom, a maradékot pedig jobb híján őrölt zabpehellyel helyettesítettem. Nyilván ez is elfogyott, mielőtt összejött volna a két csészényi szárazanyag, így végső kétségbeesésemben belelöttyintettem egy adag zsemlemorzsát is. Persze vaj sem volt otthon annyi, így kókuszzsír adja az alapot, egy kevés vízzel. Ebbe a masszába szórtam bele a csokit, diót, apróra vágott körtét, fügét, mazsolát - tehát bármit, amit találtam. Jó forró sütőben 10-12 percig sütöttem őket, mivel a füge elég leves volt - a szélei meg is égtek egy kicsit, de szerencsére nem lett kemény. Ennek a sütinek pont a lágysága a lényeg, így ahogy kiszedtem, még ki kellett hűteni őket - a kutyák legnagyobb örömére. Slapajt alig lehetett távoltartani a falatkáktól...