Mi lehet jobb egy esős vasárnapon, mint felcsatolni a gyereket, befűzni a bakancsokat, pórázra fogni a kutyákat, és nekilódulni az erdőnek? Jópáran bizonyára nem a túrázásra szavaznának ilyen időben, de ilyenkor csak a miénk az erdő, senki sem olyan elvetemült, hogy szemerkélő esőben gyalogoljon, így nem találkozunk más turistákkal, "lakossági" túrázókkal. Nagy plusz, hogy a mai célpontért elég az utca végéig elsétálni, innen kezdődik ugyanis a Mária-szurdok.

A vízmosás által vájt szurdok annyira más a környező erdőktől, teljesen más a klíma, nedves-párás, rengeteg fajta mohával találkozunk - főleg a Nagy-Mohoson, a fennsíkszerű tetőn, a meredek sziklafal tetején élnek nagy számban, de a vizes leveleken most nem mászunk fel oda. A Mária Sziklákig szoktunk sétálni, a szentképpel díszített köveknél fordulunk újra a civilizáció irányába...