A kedvenc egynyárim mellett a kedvenc évelő növényemet is be kell mutatnom, főleg azért, mert ősszel veti be rejtett tartalékait és szinte kivilágít az évelőágyásból. Hogy kiről is van szó? A gerániumról!

A gólyaorr nálunk, nehezített körülmények között is állhatatos virágzó: a kutyaösvények kereszteződésénél sem esik semmi baja, még a kötött talajon is jól terjeszkedik, pár tőből hamarosan tömött kis zsámbék alakul ki, a kertész legnagyobb örömére. Tavasszal rengeteg virág lepi el, hersegően friss zöld lombja egész nyáron át világít - és illatozik! -  ősszel pedig egyszerre ölt színpompás ruhát, amely gyakran télire is megmarad. Az őszi színei az élénkpirostól a halvány padlizsánig terjednek, totális színkavalkád egy tövön!

Először az apróbb piros gólyaorr (Geranium sanguineum) került a kertbe, de a rózsaszín virágtenger és a már említett mindent kibíró habitus miatt pár tő nagyobb, lila virágú pompás gólyaorr (Geranium magnificum) is hajlékot talált a meggyfák alatt. A gólyaorr szerencsére kevés gondozással beéri, tavaszi virágzás után kissé visszavágom (ezt másodvirágzással hálálja meg nyár végén). A vele való foglalatoskodáshoz érdemes viszont kesztyűt húzni, mert nedvei a bőrre kerülve irritációt, fényérzékenységet okozhatnak.

Fotó: PixelTigris.hu