Na ezek azok a napok, amikor úgy érzem, teljesen megérte feladni a belbudai garzont, ahol fél méteres sávban láttunk rá az égboltra, cserébe viszont a fél lépcsőház az ablakunk alatt közlekedett a gangon. Egy saját kert annyira megváltoztatja az egész életritmusunkat, főleg egy kellemes nyári hétvégén. Gyakorlatilag reggeltől késő estig kint vagyunk, "molyolunk" az udvaron, mindig van valami tennivaló. Persze a pihenésnek is meg kell adni a módját: a csomagolópapírból vágott zászlócskákkal és szélfogrókkal díszített fenyőfák alatt tartottuk idén a legtöbb kertipartit. A telek végében van ez az "alpesi szekció"-ként emlegetett rész, ami a sok árnyék és fenyőtű miatt tényleg mintha külön mikroklímával rendelkezne a kerten belül. A hűvösségről a behűtött rozé és házi készítésű levendulás limonádé is gondoskodik, harapnivalóként pedig frissen szedett cseresznye illetve ribizlis muffin kerül az asztalra, míg a férfiak a tárcsán sütött rablóhússal foglalkoznak. Kell-e ennél több egy könnyed nyári összejövetelhez?