... avagy viaskodás a bürokráciával és más egyéb nyalánkságok.

Szóval az úgy kezdődött, hogy a kisház megvásárlásával hirtelen új tulajdonosai lettünk jópár öreg fának is, amelyek szépen termettek nekünk. Az első nyáron teleraktam egy egész szekrényt a saját készítésű lekvárokkal, ettük, osztogattuk, de nem fogyott jelentősen. És mit csinál az ember lánya, ha ennyi "felesleges" gyümölcse van? Hát szerez két kutyát, amelyek aztán nagyon szépen lezabálják az elérhető magasságban termő javakat. (Igen, nagyon fáj, hogy idén nem ettünk epret.)

A kutyakommandó szerencsére a fákat nem tudja támadni, így azért a befőzhető termés nagy része megmaradt nekünk. Így jött a késztetés, hogy a lekvárfőzést professzionálisabb irányba terelve eladás útján szabaduljunk meg a fölös jóságoktól. Na de nem megy ez olyan könnyen! Először is, befáradtam a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonságiés Állategészségügyi Igazgatóság pesti székházába, ahonnan rövid tájékoztatás után továbbküldtek Érdre.... Érdre! A világ végétől két kilométerre, a falu szélén apró kis házban székelt a hivatal, ahonnan átküldtek ide-oda, mire kézhez vehettem az őstermelői igazolványom. Háhá, ez még semmi, őstermelői birtokában még nem árulhatok semmit, de azért csak fizessem a kötelező agrárkamarai tagdíjat.

Ehhez regisztráltatnom kellett magam, és kijöttek ellenőrizni a birtokot. Biztos ami biztos, húgommal extratisztára subickoltuk a konyhát, hátha amolyan krimihétfős-helyszínelős módszerrel akarnak meggyőződni a nálunk uralkodó tisztaságról. Persze mire az ellenőr elnavigált hozzánk, az másfél óra volt, közben szinte örpercenként telefonált, hogy most merre... most merre.

Ezzel is megvoltunk, már csak adószámot kellett igényelnem. Csak. A kormánybiztos-nyelven írott bejelentőlap mindegy háromórás fejtörést okozott, de csak kitöltöttem, végre. Egy hónap várakozás után aztán felhívtam a NAV-ot, hogy mi a helyzet. Azt hittem, nem fognak ki rajtam, ha már egyből az érdi kirendeltségre telefonálok (úgy tűnik, mi Érd járáshoz tartozunk), de nem, nem tudtak felvilágosítást adni. Így besétáltam a Pest megyei hivatalba, ahol kiderült, még nincs ügyintézőhöz rendelve a kérvényem. Indoklást nem kaptam, így csak vártam... vártam... vártam... aztán egyszercsak felhívott egy hölgy, hogy X és Y pontban nem töltöttem ki jól a papírt, küldjem újra. A javítás után viszont két héten belül kipostázták a számom, juhhé.

Most már semmi sem állíthat meg. Számlatömb, egészségügyi kiskönyv, címkenyomtatás... és tegnap az estébe nyúló ragasztgatás, csomagolás, kötözés, vagdosás, mintegy négy órán keresztül.

Kééész!