... avagy küzdelmek a kutyás kertben.

Mióta kutyáink vannak, a kerttel kapcsolatos terveink cseppet módosulni látszanak. Nem is kicsit, mert a két rosszcsontot nem igazán érdekli, milyen ágyás van útban, ha minél hamarabb a kapuhoz kell rohanni, más ebeket megugatni. Így mára már szépen kivehető nyomvonalakat koptattak ki az kertben, amelyeket jobb híján kénytelenek vagyunk tolerálni, mert akadályokkal eltéríteni őket amúgy is felesleges próbálkozás (ezt már az eperföld derékmagasságú - és még mindig átugorható - kerítése bizonyította, idén nem is ettünk epret, mind a kutyabendőben végezte). 

Szóval ilyen körülmények mellett az ember lánya kétszer is megfontolja, hogy mit hova ültet. Kivéve, amikor annyira magával ragadja a tavaszi kert ígérete, hogy belemerül a tulipánok és egyéb hagymások erdejébe, és mire észbekap, hagymákkal megrakodva távozik a kertészetből. De hát muszáj volt, itt a sötétlilaNegrita és a középlila Attila tulipán, a barackos rózsaszínbe hajló Menton, a színátmenetes Page Polka, a tépett szélű, duplaszirmú Angelique... csuda szépségesek lesznek az előtérben virító, lilás Price Claus és rózsaszín Violet Queen krókuszokkal, és a halványlila gyöngyikékkel.

Már ha épp a kutyák is úgy akarják.