... avagy a Férfi szerint újabb porfogó.

Igen, bevallom, ez a sok termés és termény mind-mind felébresztik a barkácsszenvedélyem, amely leginkább a Férfi által porfogónak tartott díszek alkotásában csúcsosodik ki. Legújabb alkotásom egy marék falevélből, a szomszéd kertjéből átnyúló almafa apró, hullott termésébl, néhány fenyőgallyból és tobozból, valamint a kerítésen kiirthatatlanul kapaszkodó erdei iszalag vattaszerűen bolyhos virágából áll (tehát körbejártam a birtokon, és leszedtem mindent, ami a kezem ügyébe akadt). Az alapot egy sima fehér vesszőkoszorú szolgáltatja, amelyet igen akciósan szereztem a Butlers kiárusításán még költözésünk előtt.

Kedvenc koszorúalapom ez; jól variálható, és egy sima masnival is szépen mutat, minden flanc nélkül. Az ágait lazán fonták, így könnyen tele lehet tűzködni mindennel, rögzítést egyedül az almáknál és a tobozoknál használtam, zöld színű virágkötő-dróttal adtam nekik egy kis extra tartást.

A Férfinek már csak az nem tetszik, hogy az ajtón lóg - és minden ajtócsapódásra megmozdul - , így a fáskamrában talált húskampóval két helyen is rögzítettem, hogy elejét vegyem a nyavalygásnak :)

(Fotó: PixelTigris.hu)