Sietünk, futunk, tömegközlekedünk, és a napi rohanás és állandó időhiány közben vajon hol marad az élet maga? Észrevetted már az ezredfordulós homlokzatokat az unalomig ismert utcákon? Feltűnt már a macskakövek közét elfoglaló mohatelep? Megálltál-e már a minden reggel nyolckor tacsiját sétáltató nénihez? Lassíts, és nézd új szemmel környezeted! 

Valami ilyesmi motoszkált a fejemben, amikor a slow életérzés jegyében valóban nyitott szemmel gyalogoltam végig a faluba vezető úton... a páros oldalon. Korán volt, köd és latyak, egy ember sem merészkedett ki a viszonylag egyforma házakból. A relatív hasonlóság ellenére mégis milyen sokféle személyiséggel ruháztam fel az ott lakókat - pusztán a házszámok alapján. A merev, a hagyománytisztelő, a hivalkodó... vajon jól következtettem a jellemekre? Ez talán egyszer kiderül...

Addig is a "páros oldal projekt" néhány részlete, az asszociációktól nem ódzkodóknak, játsszatok velem!

sow_