...evör. De tényleg.

Ugye ősz van, az pedig egyenlő a napi két-három köbméternyi lehullott levéllel. Mintha sosem fogyna el az ágakon ülő készlet, és ahogy befejeztük, kezdhetjük is elölről a falevelek feltakarítását. Ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen eszközt használunk.

'Marhaság!' - gondoltam első évben, és már ősz elején nekiálltam a levelektől szinte alig látható pázsit megszépítésének a nénitől örökölt jó kis vasgereblyével. Amely olyan nehéz, hogy egy-egy előrelendítésnél úgy éreztem, hogy nem is gereblyét fogok, hanem épp horgonyt akarok kivetni valahol. Nem meglepő, hogy szépen sikerült felszántani a füvet - nem baj, egyúttal a gyepszellőztetés is megvolt, csak hát másnap az izomláz mégis azt mondatta velem, ennek fele sem tréfa... 

Második körben feltúrtam hát a fészert, és átnyergeltem a speciális lombseprűre. Igen, ez az a zörgő valami, ami leginkább zörög. Meg pattog a füvön. Meg zörög, mondtam már? Ez is fém, tehát nem sokkal lett könnyebb a helyzet. 

Idén azonban pár ezer forint befektetéssel olyan eszközt sikerült vásárolni, amely egyszerűen addiktív. Jó időben szinte minden nap gereblyézni akarok, annyira könnyű. És a könnyű most szó szerint értendő: a Fiskars Solid L 135014 lombseprűje alig több fél kilónál. A feje leginkább egy hólapát formájára és méretére emlékeztet, ennek ellenére meglepően könnyű vele dolgozni, a murván és egyenetlen talajon is könnyen siklik. És ez most nem a reklám helye, csak egy gyönyörű barátság kezdete... :)