Na jó, ez nem rendes vacsora, csak amolyan nass, főleg a Férfiembernek. De mégiscsak az erdőből jött, ahol találtunk egy elvadult naspolyafát, pont megfelelően szottyos, érett gubicsokkal. A naspolya talán nem a legszebb gyümölcs, de rengeteg vitamin (C, B1, A) és ásványi anyag (vas, kálium, kálcium, mangán, cink, magnézium) van benne, ráadásul ha már megcsípte a dér, húsa puhává válik... szinte adja magát, hogy a héját leszedve, egy villával áttörve krémként használjuk fel nyersen.

Hozzá villámkekszet sütöttem. A keksztészta maradéka igazából már két napja a hűtőben pihent, tehát csak nyújtani, szaggatni és kisütni kellett.

A tészta a következőkből áll:

20 deka cukrot habosra keverek 18 deka puha vajjal, adok hozzá gy kis vanilincukrot is. Hozzákeverek két tojást. 40 deka liszthez csipet sót, fél kiskanál sütőport keverek, majd az elegyet a kikevert vajas-tojásos cukorhoz forgatom. Nagyon lágy, puha tésztát kell kapnom, amelyet legalább egy-két órán át hűtőben kell pihentetnünk sütés előtt. Ha ezzel megvagyok, a sütőt előmelegítem, 180 fokon hét-tíz perc alatt megsülnek a kiszaggatott kekszek, attól függően, hogy milyen vastagra nyújtottam a tésztát.

Puhán semleges íze nagyon jól illik a naspolyakrém kicsit fanyar, pikáns ízéhez.