Idén a postaládában is találtam valamit a Mikulástól: egy meghívót az idei Mikulás-napi utcabálra. Bögrével és valami ennivalóval kellett készülnünk, így gyorsan összedobtam egy cookie-alapot, amelyet végül vörösáfonyás-csokis illetve citromos-mákos ízben készítettem el. Került még a tálra mandulalikőrös és narancsos muffin is, mert épp volt itthon. Kis papírbábukkal spékeltem az egészet - ha ízben nem is, tálalásban a mi hozzájárulásunk vitte a prímet.

Tegnap aztán pár utcányira tőlünk felharsant a síp, a dob - nádihegedű helyett valami régi mosóteknőre hasonlító bőgőszerű hangszer szólt. Hatalmas máglya mellett lehetett táncolni és melegedni (a Férfi szíve megdobbant ennek láttán), és három asztalnyi eledel várta az éhes szomszédokat. Gyerektől aggastyánig minden korosztály képviseltette magát, a többségükkel még nem is találkoztunk egy évnyi ittélésünk alatt, így ez nagyon jó alkalom volt az ismerkedésre. Kiderült, milyen összetartó kis közösség ez - és mennyire érthető, hiszen mindentől relatíve távol ki másra számíthat az ember, mint önmagára és a legközelebbi szomszédaira?