... avagy ennyiszer sosem mutatkoztam még be.

 Az úgy volt, hogy a helyi hírcsatorna, a városi művház falán láttam meg a molinót, hogy pénteken nálunk is megáll a Vöröskereszt, pár liter vért begyűjteni. Mivel nulla pozitív a vércsoportom, meg is jelentem a fentebb említett helyszínen, és a standup comedy-knek és nyugdíjas dixie buliknak helyt adó "színházteremben" regisztráltam, mint önkéntes. (Megkérdezték a nevem, felírták az adataim.) Majd egy mogorva doktornő előtt kellett megjelennem (megkérdezték a nevem, kinyomtatták a vonalkódom), és kaptam egy kérdőívet. Ezzel visszaballagtam az regisztrációhoz, mert csak ott volt asztal és toll. Majd vissza a mogorva doktornőhöz, a kitöltött papírral (megkérdezték a nevem, utasítottak, hogy vegyek egy fél liter vizet és egy nápolyit az asztalon álló katronból). Innen a mellette ülő nővérhez irányítottak, kivártam az előttem álló három embert, hogy vércsoporttesztet végezhessenek (megkérdezték a nevem, majd szúrtak). Már a finisben éreztem magam, amikor a sarokban álló paraván túloldalán várakozó újabb doktornőhöz irányítottak (és igen, megkérdezték a nevem), majd végre valaki ránézett a papíromra is.

Hát igen, ez volt a gond, mert mintegy hat pontban talált alkalmatlannak a véradáshoz. Lesújtva oldalogtam el, bár a regisztrációnál még utánamkiabáltak, hogy itt a sajtos stangli, ami mindenkinek jár - és ezúttal nem kérdezték meg a nevem.