Amennyiben nagyüzemi petrezselyem-termesztésbe kezdtem volna, most igen sikeres idényt zárhatnék magam mögött. Hiába húzkodtam a múlt hónapban is bemutatott magoncokat, egészen elborították a többieket. Az itt-ott felbukkanó kaporból egy adag már az első kovászos uborkába került, a többit megettük túróval, tölteléknek, csuszán, kenyéren, kiflibe töltve. 

Nézzük a miniágyásokat:

1- napos

A spenótot és retket lelegeltük, helyettük érkezett paradicsom. A cékla nagyrészt felszabadult a petrezselyem elnyomása alól, a répa még fuldoklik, de igyekszem itt is irtani.

2- 

Innen is elfogyott a spenót és retek. A répa szintén petrezselyemerdőben, az egy darab vöröshagymát megtámogattam a hűtőben kicsírázott fokhagymával, ezek egész jól tartják magukat. Az üres helyen bazsalikom, madársaláta és tépősaláta lett szétszórva pár napja. Ahogy látom, nő a körömvirág is.

3-

A pak choi és tépősaláta elfogyott, a borsó virul és belakta az ideiglenes rácsot, így úgy néz ki, maradnia kell. A petrezselyem és kapor valójában itt lakik. A szabad területet mag formában cékla és még több madársaláta birtokolja. 

4- árnyékos

A negyedik négyzetbe került mángold (kétféle is), cukorborsó, borágó és bazsalikom, utóbbi kettő még alig látható. A borsónál megint rögtönözni kellett, egy kisebb raklapot állítottam be, míg nem bírom rá a Férfit a háznál, hogy összetákoljon valami rácsozatot. A sorok legvégébe új-zélandi spenótot és pasztinákot szórtam pár napja.

Idén rengeteg csombort sikerült betakarítani, így azon törtem a fejem, mit kezdjek a szomszédoknak való elosztogatás után rám maradt kazalnyi fűszernövénnyel. Mivel a torkom a gyenge pontom, a csombor egy részét kiszárítom teának, kitűnő torokfertőtlenítő lesz belőle. És a maradék? Már dugig a mélyhűtő is, ekkor jutott eszembe egy alternatív felhasználás: házilagos fürdősó lesz belőle.

De nem csak csombor kerül bele, idén például nem fenyőrügy-szirup készül, hanem a friss tűleveles hajtásokat is a fürdősóba szánom. Első nekilódulásra kétféle fürdősót készítettem, egy megfázás ellenit, és egy nyugtató hatásút.

A megfázás elleni keverék alkotói:

- csombor (tüdőproblémákra ajánlott, felszabadítja a légutakat, általános fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő)

- kakukkfű (erős fertőtlenítő, köptető, köhögésre is ajánlott)

- fenyőrügy (légzőszervi és reumatikus panaszokra pompás)

- levendula (antibakteriális, nyugtató hatású... ugye senkinek sem kell bemutatni a 'férfinátha szindrómát'? :D )

- pipacs és csipkerózsa szirma (ezek csak a látvány miatt kerültek a keverékbe)

- két marék durva szemű ásványi só

- egy kiskanálnyi olivaolaj

A nyugtató hatású fürdősó alkotórészei:

- levendula (lásd fentebb)

- geránium virága (kedélyállapot-javító)

- rózsa virága (szorongásoldó, idegcsillapító hatású)

- két marék finom szemű só

- egy evőkanálnyi tejpor

- egy kiskanálnyi mandulaolaj

A keverékeket konyhai elektromos darálóba teszem, majd száraz üvegekbe töltöm, lezárom. Ha pár kiskanál szódabikarbónát teszek bele, olyan keveréket kapok, ami pezseg a vízben. Addig tartható el, amíg az olaj meg nem avasodik, ezért érdemes jó minőségű hidegen sajtolt olajat használni - de egészen biztos, hogy hamarabb el fog fogyni, hihetetlenül jó illatú mindkettő. Azonban a kád súrolását sajnos egyik fürdősó használata után sem ússzuk meg.

Vigyázat, asztmások ne használják a levendulát, a kakukkfüves fürdőbe pedig úgy merüljünk, hogy a víz ne lepje el a szívtájékot!

Az ehető gazokat bemutató minisorozatban egy egész fejezetet lehetne szentelni a csalánnak, amelynek számtalan népi gyógyításban alkalmazott jó hatása ismert. Az egyik legjobb vértisztító, teaként fogyasztva segíti a méregtelenítést. Reumatikus megbetegedésekre is használatos, de most mégis inkább a kulináris előnyeit emelném ki. 

Őszintén szólva, a csalánlevesről először a a viszkető hólyagokkal borított szájpadlás jutott az eszembe, de szerencsére egy alapos forrázás után nem kell semmi ilyesmitől tartanunk. Ha találunk még fiatal, zsenge (nem virágos) hajtásokat, bátran kísérletezzünk ezzel a recepttel:

Három marék csalánlevelet leforrázok, és annyi meleg vízben, amennyi ellepi, állni hagyom őket. Ekkor még nem túl bizalomgerjesztő, de igazán finom leves válik belőle percek alatt! Tíz deka vajjal, pár evőkanálnyi liszttel világos rántást készítek, felöntöm egy liter vízzel. Mustárral, borssal, sóval ízesítem, majd 2-3 gerezdnyi zúzott fokhagymát, apróra vágott metélőhagymát adok hozzá. Míg felforr, összeturmixolom a csalánt (akár le is lehet szedni a leveleket a szárról, de ha igazán fiatal a hajtás, maradhat az is). Két deci tejszínnel együtt hozzáöntöm a felforrt vízhez. Ízlés szerint mehet bele só, egyéb zöldfűszerek.  

Már régóta rakosgatjuk a régi viharlámpákat, amelyek eddig egy ablakpárkányon láttak el díszítő funkciót. Tavaly aztán meguntam az állandó portörlést, és felakasztottam őket az öreg barackfára, a függőágy felé. Milyen romantikus lenne, ha fényt is adnának! - futott át az agyamon kb úgy mindig, mikor alattuk feküdtem. Ám egy részük nem is működik, meg nem is szívesen perzselném le szegény fát, így ez csak vágy maradt. Egészen máig, amikor a szorgos kínai barátaink által postára adott csomagom meg nem érkezett, és meg nem reformáltam a lámpásokat.

Ugyanis rendeltem eBayről két csomag, sötétben is világító akváriumkavicsot, innen - alig többet költöttem, mint ötszáz forintot.Pár hét elteltével kézhez is kaptam a kis csomagom, és nekiestem a lámpáknak.

Csak annyi dolgom volt, hogy a kanócnak hagyott nyíláson betuszkoljam a kavicsokat, és visszazárjam a lámpást. Mehetnek is vissza a fára. És bár először bántam, hogy nem fehér a fényük, az első éjszaka után azonnal megszerettem a szentjánosbogár-zöldben és delfinárium-derengésben játszó lámpásokat.

Egy hónap elteltével így változott a vetemény, szépen beindult, már ami. Kezdjük is a veszteségekkel: az ócska dughagymából egy, azaz egy darab hagyma hajtott ki. Átfésültem a doboz maradékát újabb életképes egyedekért, kapnak még egy esélyt. A többit a zöldhulladékkal a komposztba szórtam, tuti ezek fognak kihajtani... Dícséretben részesül azonban a spenót, a retek és a  borsó, szépen növögetnek, utóbbi egy hevenyészett rácsot is kapott, míg a Férfi nem készít futtatószerkezetet. A spenótot fel is kell legelnünk hamarosan, hiszen kell a hely a paradicsomnak a napos ágyásban. A répát, céklát és tépősalátát nem emelném ki, inkább csak elvannak, meglátjuk, mi lesz belőle. Szegény cékla ráadásul hátrányos helyzetből indul, hatalmas mennyiségű metélőpetrezselymen kell keresztülküzdenie magát. Hogyan került oda? Ezt magam sem tudom, mert az adott ágyásba nem szórtam belőle... megtette helyettem a szél. Ugyanez a helyzet a kaporral, úgyhogy most mindenhol petrezselyem- és kapor őrzi a többieket. A múltkori gazolásnál már rámesteledett, ezért a betolakodókat hagytam a fenébe, ez meg is látszik az ágyások állapotán...

Ideje volt a negyedik négyzetet is benépesíteni, bár jól ellazsáltam az ültetést, végül kétféle mángold, bazsalikom, borágó és cukorborsó került ide - egyelőre még semmit sem látni :)

Múlt héten, mikor reggel még talaj menti fagyokat kaptunk, megfordult a fejemben, hogy azonnal csurig rakom a kazánt és bizony jól befűtök. De győzött a lustaság - praktikum? - és végül a sütőt járattam meg egy kicsit, hogy a délelőttöt kicsit melegebb lakásban tölthessük. Ekkor készült ez a nagyon ronda de annál finomabb édesség is, ami ráadásul annyira egyszerű, hogy lassan a másfél éves lányom is megsüti. Ellenben fényképezni szinte lehetetlen; nincs az a fotó, amelyen ne kutyaguminak látszódna... én szóltam.

Szóval így készült:

150 gramm vajat felkockáztam és betoltam a 180 fokra kapcsolt sütőbe, olvadni. Közben kimértem 4 evőkanál kakaóport, 120 gramm őrölt kandiscukrot (nyilván sima cukorral is működik, de el akartam használni az ilyen-olyan maradékokat), 150 gramm lisztet. Hozzákevertem egy teáskanálnyi sütőport és egy zacskó vanilincukrot, majd két tojást kutyultam a masszához. Nyakonöntöttem az olvadt vajjal, belekevertem két marék málnát és áfonyát (egyelőre fagyasztottat, de nyáron valami isteni lehet a friss gyümölcsökkel!), majd tetszőleges mennyiségű fehércsokit is beleforgattam. (A tetszőleges nálam most úgy nyolc kockányi volt, és pont elég is lett.) Sütőpapírral bélelt kisebb tálba simítottam a brownie-alapot, majd a már előmelegített sütőben úgy húsz-huszonöt percig sütöttem. Szerintem úgy a legjobb, ha a belsejében még folyik a csoki és puha a tészta, de mindenki ízlésének megfelelő ideig hagyja a sütőben.

És kész is. Mondtam, hogy egyszerű, ronda és finom :)

Még nem erősödött meg annyira a tépősalátám, hogy az egész családot ellátó adagot nyerhessek belőle, ezért körbenéztem a kertben, mivel tudnám kiegészíteni az ebédnekvalót. Ekkor öltött eszembe az ehető gyomnövényekkel való kísérletezés. A mai étlapon gyermekláncfű, rukkolavirág és tyúkhúr szerepel:

A gyermekláncfű levele nagyon finom, a zsenge, zöld, fiatal hajtásokat válasszuk, virágzás előtt lévő növényről gyűjtve, így biztos nem lesz keserű. Legjobb azonnal fogyasztani, nem igazán bírja még hűtőben sem, hamar elfonnyad. Kiváló vértisztító, gyomorjavító. 

A rukkolavirág kicsit kilóg a sorból, mert magát a növényt is fogyasztjuk, de érdemes kísérletet tenni a virágával is, kevésbé intenzív, kevésbé "csípős" íze van. A rukkola maga is egyébként pitypangból lett nemesítve, így szintén étvágyjavító és vértisztító hatással bír.

A tyúkhúrt az elszánt fogyókúrázók már ismerhetik: ez az elterjedt gyomnövény csökkenti a koleszterinszintet, serkenti az epe- és májműködést, teájának egyenesen zsírégető hatást tulajdonítanak. A virágos hajtást csippentsük le, ez a növény is frissen fogyasztandó.

Mit csinál az ember az első igazán napos és meleg tavaszi hétvégén? Hát persze hogy kirándulni megy. A célpontunk ezúttal a a Nagy-Kopasz, amelyet legutóbb csak félig jártunk be a Tarnai pihenőnél tett kiránduláson. Most visszatértünk, és meg sem álltunk az 559 méteres csúcsig, amely a Budai-hegység legmagasabb pontja. A Csergezán Pál kilátóhoz vezető úton azért nyugtáztuk, hogy nem csak nekünk jutott eszünkbe a mai séta: a széles út kétoldalán halomban álló (a múltkori ónos eső miatt?) kitermelt farönkök közt szép számmal akadtak túrázók - valami ilyesmi lehet a Mount Everestnél kialakuló forgalmi dugó is, amikor mászása alkalmasak a körülmények...

Gyerekkorom kedvenc süteményei mind-mind felejthetetlenek. Nagymamám "nem lett híres" meggyes piskótája, Kukó citromos süteménye, na és persze ott van keresztanyám is, akinek három klasszikusára is emlékszem. A nagy kedvencek közt ott van az a réteges túrós is, amit csak "Katisüti" néven emlegettünk (bár ilyenkor mindig hosszas kifejtés követte, hogy az ananászos joghurttorta vagy az a csokis tetejű krémes-e az adott Katisüti). Egyébként reszelt túrós, vagy borzas túrós néven is ismeretes az ominózus süti, amelyet egy erős nosztalgiahullámtól vezéreltetve ma megsütöttem. 

A hozzávalók:

Tészta:

egy tojássárgája

egy csomag sütőpor

pár evőkanál kakaópor

400 gr liszt

200 gr vaj

110 gr cukor

A tészta hozzávalóit simán összekeverjük, majd két részre osztjuk a kapott masszát. Az egyik fele a mélyhűtőben pihen egy órát, a másiknak elég a sima hűtő. Közben jöhet a töltelék elkészítése.

Töltelék:

700 gr túró

1 kanál búzadara

3 egész tojás, plusz a tésztánál kimaradt fehérje

reszelt citromhéj

150 gr cukor

A túrót villával szétnyomkodom, összekeverem a citromhéjjal, cukorral, tojássárgájával és búzadarával, majd óvatosan hozzákeverem a fehérjékből vert kemény habot is. 

A hűtőben pihenő tésztát kisebb tepsibe egyengetem, rásimítom a túrós krémet, majd a mélyhűtőből elővett adagot a túró tetejére reszelem egy nagylyukú reszelőn. 170 fokon kb háromnegyed óráig sül.

A Törökugratóra felmenni inkább olyan vasárnapi program, tele hassal egy félórás laza séta, amelyet ráadásul kisebb gyerekekkel is könnyedén abszolválhatunk, ha a Naprózsa tanösvényen haladunk. Tavasszal a legszebb a környék, nyílik a sárga hérics, a lila kökörcsin (mindkettő védett!), és virágban állnak már a gyümölcsfák is - ahogy magaslati megfigyelőhelyünkről ezt Budaörs kertjeiben láthatjuk. Ez a város fölöttiség ad egy különös ízt a könnyed túrának, kevés olyan útvonalat ismerek, amely a természetben, mégis a településhez oly közel halad: