Hát eljött ez a nap is... nem kívántunk túlzásokba esni, így csak egy kicsi, családias esküvőt terveztünk itt az erdő szélén. Költség- és idegkímélő, ezek lettek a fő direktívák. Ennek megfelelően a vőlegény kapott új öltönynadrágot és eBay-ről rendelt mandzsettagombokat a kedvenc inge mellé, míg én ezt az ekrüszínű turkálós csipkeruhát a szívemnek oly kedves vintage Lulu Guinness papuccsal és egy virágkoszorúval egészítettem ki. A koszorúval nagy szerencsénk volt, nem voltam benne biztos, hogy a helyi virágkötő egészen biztosan érti-e a lényeget, ráadásul a színeknél csak a pinket említettem neki, de a hortenziával és erikával valahogy ráérzett a ruha árnyalatára is. A virágok színe harmonizált a nagymamám hagyatékából maradt régi aranymedál kövével - a "valami régi, valami új" elv alapján, ugye. 

Így vonultunk a Városháza kertjébe aláírni az aláírandókat, majd szolid kertiparti követte a formaságokat. Szép nap volt, örömmel fogok rá visszaemlékezni.

(Fotó: PixelTigris.hu)