... avagy kincsek a rongyoszsákból.

Egy-egy szeles éjszaka után mindig elhatározom, hogy na majd varrok én majd ide huzatfogót, de olyat... Na pont olyat, semmilyet. Valamiért csak halasztódik az  akció... egészen mostanáig, amikor gardróbselejtezés közben a kezembe akadt egy egyenes szárú, piros nadrág. Na most! - villant be, és azonnal levágtam a szárait, jó magasan. Csak át kellett menni rajtuk géppel, hogy végig egyenes csövet adjanak. Az egyik végüket összehúztam, és cérnával rögzítettem. A nadrágszár felhajtását megbontottam, és fonott madzagot fűztem bele, így pont nyitható lett a huzatfogóm, ezen keresztül egy régi párna töltelékével kitömtem őket. Idén télen már a puha huzatfogóimra könyökölve fogom a madarakat lesni!