... avagy éléskamra-projekt indul!

Ahogy már írtam, a körtefa idén is bő termést hozott. Pacham's Triumph fajtájú körténk van, ez egy szeptember végén szüretelhető fajta. Ha októberben még a fán hagynám, ott érne be. Nálunk a pincében nem igazán tárolható, még egyesével selyempapírba csomagolva, szárukat viaszba mártva sem álltak el két-három hétnél tovább, túl meleg nekik a tároló.

A gyümölcs maga egyébként a "klasszikus" körteforma, amit oviban mindannyian rajzoltunk: alul széles, szép gömbölyded. Igen nagy gyümölcsű, egyenként akár 200-270g is lehet a termés. Héja éretten sárga, felülete hullámos, rücskös. Húsa fehér, olvadó vajkörte, a Vilmos-hoz hasonló édes-savas, gyakorlatilag kősejtmentes, nem szottyosodó fajta.

Tegnap leszedtem egy vödörnyi körtét a fáról, még nem teljesen érettek, de én így szeretem, azzal  a friss, "még összehúzom a szád" zamattal. Befőtthöz egyébként sem kell teljesen érett, hiszen egy kis főzés csak tovább puhítaná az amúgy is puha gyümölcsöt.

Úgyhogy szépen megtisztítottam, az ütődéseket, hibákat kivágtam, majd citromos vízbe kerültek a felszeletelt darabok. Megtöltöttem öt befőttesüveget velük, majd vízzel felöntöttem. Majd minden üveg tartalmát egy nagy fazékba ürítettem, és kapott még egy bögre vizet. Kb két literhez fél kiló cukrot raktam, majd lassan felfőztem - nem forralni, csak gyöngyözzön!

A fűszereket most kihagytam, de szegfűszeggel, fahéjjal, vaníliával tervezem a következő menetet. Amíg a körte puhult, elmostam és leforráztam az üvegeket, majd megtöltöttem gyümölccsel, és rámertem a cukros főzőlevet is. Lezárás után fejre állítottam őket, hogy a vákum behúzza a tetőt, majd dunsztban hagytam kihűlni.

(Fotó: PixelTigris.hu)