Ki a városból... az erdő szélére. Vidéki romantika, és ami mögötte van.

Hurrá nyaralunk (?)

... avagy lakásfelújítás önerőből

2016. augusztus 15. - egy.

Mit csinál az ember nyár derekán, gatyarohasztó hőségben? Általában elmegy nyaralni. És én? Hát természetesen nekiállok a lakásfelújításnak. Egyedül. Illetve nem is egyedül, hanem egy örökmozgó másfél évessel, aki ott segít, ahol tud... Hurrá!

Fürdőszoba-tuningnak indult, amíg rá nem tudom venni a Férfit, hogy a két éve megvásárolt csempét rakja fel - és a régit verje le, na ez a projekt buktatója. Ahogy ismerem, még várhatok újabb két évet, mire bármi történik. Úgyhogy saját kézbe ragadtam a kezdeményezést - majd a spaklit, ecsetet és festőhengert is. Kezdésnek újrafugáztam, aztán lemázoltam az eddig fosrózsaszín (tüdőszínű? mogyorópink?) ablak- és ajtókeretet, majd egy levezető falfestés következett.

De a festék fele megmaradt, így nekiálltam a hálónak is. És ha már eltologattam a bútorokat, gyorsan szétbombáztam a könyvespolcokat és a szekrényt, és a régóta érlelődő gardróbsarok kialakítására is sort kerítettem. Azt hittem, a közel száz kiló ruha és mintegy négyszáz darab köny lépcsőn való fel-lehordása volt a legnehezebb, de a véleményem egyből megváltozott a háromszor szét- és összeszerelt ikeás függönytartó dróttal való szenvedés során. A gardróbsarkot ugyais függönytakarást kap, a Férfi határozott kérésére (szegénynek ennyi jutott, meg a gipszkartonozás, de ezt még nem tudja). 

volvi.jpg

Ha már ennyire bennevagyok, gyorsan felragasztom a hőtükröket (ezek is csak két éve várják sorsuk beteljesülését), lemázolom a hálóban is az ablakkeretet, glettelek és falat festek, új függöny és ágytakaró is kéne. De rengeteg még a glett, következik a nappali-konyha, ide is elfér egy tisztasági festés, az egyik falat táblafestékkel feketére pingálom, és a padlólapot is át akarom kenni, de valószínűleg erre már nem lesz energiám, mivel az egész szobából ki kellene pakolni miatta, és olyan kis területtel gazdálkodunk, hogy lehetetlen.

Amit ne csináljatok utánam:

- Ne kezdjetek bele az egészbe gyerekkel. Egy épp száradó ajtófélfától baromi nehéz távoltartani az érdeklődő totyogót, és a lépcsőn fel-lehurcolkodás sem tarthat az idők végeztéig, mert őnagysága tíz percnél tovább nincs el a ketrecben kiságyban. A festés jó móka, kapott egy tiszta ecsetet, kenje át a falat a nagy semmmivel - sajnos itt is eljön az a momentum, amikor a gyerekkezek magasságában lévő falfelületet kel festeni, ezért húszperces turnusokban haladtam, két festés közt egy meseolvasás vagy legófarmépítés, a kritikus részeket alvásidőre időzítve.

- Ne kezdjetek bele az egészbe egyedül. Miután kétszer tizenhat órát száradt a kétszer átmázolt ajtó, és a Férfi elejt egy megjegyzést, hogy talán egyeztetni kellett volna vele festés előtt a színről... no comment.

- Ne kezdjetek bele az egészbe önerőből. Vagy csak nagyon gyakorlottak, akik tudják, hogy a hármas imbusz a szerszámosláda melyik rekeszében búvik, és a tokmánykulccsal hogyan kell bánni azon a nyamvadt ütvefúrón, és hogy az astralinhoz műgyanta vagy észter alapú festékhez való hígító kell.

- Ne kezdjetek bele az egészbe, ha nem bírjátok a rendetlenséget. Mert kupi az lesz, főleg, ha előbb adod el a szekrényt, minthogy helyet teremtenél a rengeteg ruhának. Majd napokig a régi helyükön keresed majd a tárgyakat, ez némi feszültséget is szülhet a házastársak közt, khm.

És mégis, kezdjetek bele az gészbe, mert nincs jobb, mint a saját két kezemmel alkotni, és végre olyan környezetben élni, ami inspirál, praktikusabb és szebb. Ja és mókának sem utolsó, jobb híján rengeteget lehet magunkon nevetni. Szóval... hurrá, nyaralunk!

 

(Fotó: Volvi.hu)

A lotyó dicsérete

... avagy lekvár készül a fosószilvából

Előre leszögezném, hogy ez a lotyó nem az a lotyó. Mármint rossz az, aki rosszra gondol. Én épp a lotyószilvára, amit fosókának, ónabónának, mórabórának, potyókának, mirabolánnak és mirabellának is ismerünk. Személy szerint a mirabella elnevezést preferálom, olyan hercegkirálykisasszonyos hangzása van, ellenben a mirabolán inkább egy másodfokú egyenlet megoldóképletét idézi. A fosóka meg... hát nem tudom, mekkora sikere lenne a "Fosó, 2016" feliratú lekvároknak. Erről a növényről van szó egyébként:

 mirabella_lekvar_1.jpg

Még a székesfővárosunkban is "vadon" terem, mármint az utcán, valószínűleg jó illatú, apró fehér virága miatt ültetik, nem számolva a nyár végével, amikor túlérett, rothadó hullott termése enyhe cefreszaggal lengi be a környéket (lásd még: eperfa). Nálunk is találtam, és hoztam is egy fél vödörnyit a szomszéd bácsitól. Magában nagy mennyiséget nem lehet megenni ebből a kissé savanykás szilvából (lásd még: fosó), mi legyen vele?

Azt hiszem, a legjobb dolog: lekvár. Tavalyelőtt sárgadinnyével készítettem, idén sárga- és őszibarack és barackpálinka került bele, és bombasztikus lett - mondom ezt úgy, hogy önmagában sem a sárgadinnyét, sem a barackpálinkát nem bírom elfogyasztani. A kis lekvárreceptes könyvembe ezt a két receptet jegyeztem fel anno, (forrásuk nélül, sajna):

 

SÁRGADINNYE-MIRABELLA lekvár

2,5 kg mirabella, tisztítatlan mennyiség

1 kg sárgadinnye, tisztított mennyiség

0,8 kg cukor

1 csomag 3:1 dzsemfix

A mirabellát kimagozzuk, felvágjuk, fazékban főni tesszük. A sárgadinnyét apró kockákra vágjuk, hozzáadjuk a már összeesett szilvához. A dzsemfixet cukorral keverjük, nyakonöntjük a gyümölcsöket. Forrás után még öt percig főzzük, majd csírátlanított üvegekbe kerül.

 

A másik lekvárnak nemes egyszerűséggel a 'nyár' nevet adtam, nem véletlenül.

 

NYÁR lekvár

1 kg mirabella, tisztítva

1 kg őszibarack, tisztítva

0,5 kg sárgabarack, tisztítva

1 rúd vanília, kikaparva

1 kávéskanálnyi durvára őrölt rózsabors

3 evőkanál barackpálinka

1 csomag 4:1 dzsemfix

30 dkg cukor

 

A mirabellát felfőzöm, átpasszírozom, jöhet bele a barack, kisebb kockákra vágva. Belerakom a cukrot és a rózsaborsot, kb húsz perc múlva a zselésítőt is. Nagy lángon bugyogtatom öt percig, beleöntöm a pálinkát, és gyorsan tiszta üvegekbe szedem.

Környékünkön: Budaörsi kopárok

A legutóbbi túránk alkalmával nem álltunk meg a Sorrento-szikláknál, hanem kis sétával ellátogattunk a másik nagy kedvencre, a budaörsi Kopárok néven ismert tetőre. Ez gyakorlatilag egy kopasz(ocska) fennsík, amely remek kilátással szolgál Budaörsre és a Zsámbéki-medence egy részére. Hangulatos dimbek-dombok, elszórt fenyvesek, és állandóan fúvó szél, amely kitisztítja az ember fejéből az összes gyötrő gondolatát. Fokozottan védett, tehát gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni, csak gyönyörködni a kilátásban és a növényzetben. Ottjártunk idején épp a védett árvalányhaj és rengeteg, vadon növő kakukkfű virágzott.

koparok_1.jpgkoparok_2.jpgkoparok_3.jpgkoparok_4.jpgkoparok_5.jpgkoparok_6.jpg

Ehető gazok - 3.

Mi az, ami mostanában nő az árokparton, és ehető? Itt van például a vöröshere, ami legalábbis általános iskola környezetismeret órájáról ismerős. Akkor mint takarmányfélét tanultuk, de ez a kis növényke az emberek számára is valóságos vitamin- és ásványianyag-bomba, ráadásul őszig virágzik. Gyógyhatása leginkább a női bajok esetén mutatkozik meg (menopauza, terméketlenség, menstruációs problémák esetén fitoösztrogén tartalma segít), de ekcémára, depresszióra, daganatok ellen, légúti fertőzésekre is használja a népi gyógyászat, leginkább teaként. Mehet vadvirágokból készült limonádéba, salátába is - a virágfejeket szoktam felhasználni.

 

ehetogazok3.jpg

Aztán jöhet a pipacs, az utolsó virágokat még megtalálhatjuk. Vágottvirágnak, vázába abszolút nem ajánlható, helyette inkább szárítsuk meg a szirmokat, télire nagyon jó kis köhögés elleni teát tudunk belőlük főzni, ami enyhe nyugtató hatással is bír. Vagy mehet a már korábban ismertetett házi fürdősó keverékbe is akár..

Végül az igénytelen, tarackolva terjedő cickafark jön, amely nem csak ismert gyógynövény, de egyes tájegységeken leveleit, virágait salátákba is belekeverik. Erre érdemes minél fiatalabb növényt választani. Minél naposabb időben (például mostanában) szedjük, ekkor a legmagasabb az illóolaj tartalma! Ezt a növényt elsősorban nőgyógyászati, gyomor- és veseproblémákra használják, legismertebb felhasználási formája a tea, de nőgyógyászati gondok (gyulladások, folyás) esetén a belőle készült ülőfürdő is igen hasznos, ekkor egész éjszakára áztassuk hideg vízbe a növényt, majd melegítés után adjuk a fürdővízhez. Palástfűvel kiegészítve menstruáció rendezésére ajánlható. 

Így (nem) építkezünk - 1.

Anna születése után világossá vált, hogy a lakásbővítést nem odázhatjuk el, hiszen pillanatok alatt eljön az idő, mikor saját kis kuckót szeretnénk szeretne majd. 2015 januárjában ezért konkretizáltuk az elképzeléseinket, és építészt kezdtem keresni. Márciusra megvolt a helyszíni felmérés, szembesültünk a lehetőségeinkkel is, tudniillik a kedves Budakeszi Önkormányzat szerint a meglévő házat nem lehet ám csak úgy bővíteni... a toldaléknak az egyik kerítéstől egy méterre, a másiktól hat méterre kell kerülnie, hiába áll a ház a telek közepén. Ezért egy furcsa lólépés lesz az új ház, L- alakban, a feng shuisok most biztos fogják a fejüket, de ez van. És nem, nem két konditermet, vendégszobát meg teaszalont akartunk, csak egy apró szobát és felette tetőtérbeépítést, a ház alapterülete így eléri a kemény ötven négyzetmétert.

burokracia.jpg

Kép: hvg.hu

A másik fejleménye a kedves Budakeszi Önkormányzat ügyfélbarát rendelkezéseinek az, hogy ki kellett hívnunk egy geodétát, mert a kedves Budakeszi Önkormányzat igényt tart az utca felé eső telekrészünkre, amíg nem adjuk le, nincs építési engedély. Persze a kaput, kerítést, közműveket saját költségen kell áthelyeztetnem (a csatorna, vízakna, gázcsonk érintett "csak"...), a leválasztott telekrészt pedig famentesen, gaztalanítva kell átadnom nulla forintért. Az indoklás szerint egyszer itt kiszélesítik az utcát - és azoktól, akik nem kívánnak építkezni, kemény magyar forintért megveszik az utcafronti telekrészeket. Tehát nem tőlünk, mi adjuk csak oda ingyen. Meglehetősen átverés- és zsarolás-szagú, de hát ez van, építkezni szeretnénk, le kell adni a területet, nosza. Nosza... ez a csavar májusban derült ki, ekkor indítottam a valószerűtlenül hosszú telekalakítási folyamatot. Lássuk, mi történt:

Májusban hívtam a geodétát, aki ugyan nem jött ki, de papíron berajzolta, hogy hol húzódik az új telkünk, és elindította a folyamatot a Földhivatalnál.

Júniusban vártunk. A homokszemek lassan peregtek a homokórában.

Júliusban vártunk. Az elhagyatott prérin ördögszekeret fújt a szél.

Augusztusban vártunk. A perzselő nap sugara a végtelen sivatagi homokra esett.

Szeptemberben kaptam egy önkormányzati telefonszámot, azt hívogattam, leadtuk a lemondó nyilatkozatot/ajándékozási szerződést... és vártunk.

Októberben befejezték a csatornázást az utcában, és felhívták a figyelmet, hogy amennyiben nem csatlakozunk tavaszig, talajterhelési díjat kell fizetnünk. A kedves Budakeszi Önkormányzat szerint addig nem csatlakozhatunk, amíg nem történik meg a telkek felosztása.

Novemberben még mindig nem történt semmi, sőt, lemondott a kedves Budakeszi Önkormányzat főépítésze, így már telefonon sem tudtak segíteni.

Decemberben a figyelmeztetésekkel nem törődve aláírtunk a Vízműveknél a csatornázás miatt, illetve kitöltöttük a megfelelő papírokat, beszereztük a tulajdoni lapot és térképvázlatot, az egyiken már osztva, a másikon még sajátként szerepel a telek, majd az egész paksamétát elküldtük és... vártunk. Kedves kis adalék: az e-ügyintézés jegyében letölthettem és kinyomtatva visszavihettem volna a tulajdonilap-kikérő nyomtatványt, hát nem ultramodern ez a rendszer?

Anna meg egy éves lett, hurrá! Ez azt is jelenti, pont egy éve kezdtem az egész hercehurcát. Cuki csavar az egészben: az új építési törvény szerint nem kellene építési engedély, sem a telekalakítás... abban az esetben, ha nulláról építkeznénk. Bővítéshez saaaaajnos kell. Ezt a harmadik építéshatósági ügyintéző tudta csak megmondani egyébként.

Januárban nehezen indult a munka, már a kedves Budakeszi Önkormányzat részéről, mert ahogy a Földhivatalban tett idegtépő látogatás (nem működő terminál, lefagyott központi rendszer miatt lekérdezhetetlen adatok, iktatóból kézzel kikeresett dokumentumok...) során megtudtam, október óta küldözgetnek nekik egy jóváhagyó papírt, amit valahogy senki sem tudott átvenni és aláírni, ezzel ismét nyertem egy utat az Építési osztályra is...

Februárban végre valaki összeszedte magát a kedves Budakeszi Önkormányzatnál, és bemehettünk újra a Földhivatalhoz, hogy a telekalakításról nyilatkozzunk. Befizettünk, nyilatkoztunk, lemondtunk a fellebbezési jogunkról.

Márciusban jött egy levél, hogy a kérelmünket elutasítják, mert nem volt aláírva a változási vázrajz, és nem nyilatkoztunk ügyvéd előtt az új telek tulajdoni hányadairól.

Áprilisban ügyvédet kerestünk, nyilatkoztunk, visszaküldtünk, kipengettünk, némán tűrtünk.

Májusban vártunk. A méhek lassított felvételben, szinte helyben állva döngicséltek a barackfa virágain.

Júniusban telefonált az ügyvéd, hogy kiértesítették, immáron két helyrajzi számunk van. Több, mint egy év után elvileg kész a telekalakítás - amiről eddig értesítést sem kaptunk, viszont közel nyolcvanezer forintot máris sikerült elköltenünk a semmire, a közművek és kerítés arrébbrakása nélkül. És még csak most jön  az építési engedély kérelmezése. Hát milyen bürokratikus országban élünk?

 

Anna gimis ballagására csak meglesz az a saját kis kuckó.

 

 

Töltött kifli recept

Ez a recept a sógornőmtől származik, és bár eleinte tartottam a kelt tésztától, ezt a töltött kiflit eddig sosem sikerült még elrontani. Könnyű, gyors, remekül variálható, ízlés szerint tölthetjük. Remek vacsora, vendégváró, reggeli - már ha marad belőle.

toltottkifli.jpg

Hozzávalók:

fél kiló liszt

egy zacskó por élesztő

egy ek cukor

egy ek só

3 dl langyos tej

1 dl olaj

a tetejére egy felvert tojás

+ töltelék

Ahogy én csinálom: egy nagy tálba beleszitálom a lisztet, hozzáadom a sót és az élesztőt. Az olajat és a cukros tejet is a tálba öntöm, lazán összekeverem, épphogy összeálljon, majd letakarva egy órát kelesztem.

Ha kész, kétfelé veszem a tésztát, mindegyiket körlappá nyújtom, nyolcadolom. A nyolcadokat a szélesebbik végüknél "töltöm", tehát ide jön a kívánt töltelék, majd a keskenyebb vég felé haladva kiflivé tekerem őket. A tetejét felvert tojással kenem, kerülhet rá szezámmag, reszelt sajt. Előmelegített sütőben 180 fokon aranybarnára sütöm.

 

És mivel töltsük? Sógornőm esküszik a mustáros minivirslire, nálam a kapros túró a befutó (ekkor kicsit tovább kell sütni a túró nedvessége miatt), a férjem a sajtos-kolbászosat szereti a legjobban...

 

 

Környékünkön: Sorrento-sziklák

Már jó ideje nem voltam kirándulni, így nem volt kérdéses, hogy amikor újra alkalmam nyílt bakancsot húzni, az első utunk az egyik kedvenc helyemre vezetett. A Sorrento-sziklák annyira különleges hangulatot árasztanak, a hosszú tűlevelű erdei fenyők közt szinte világítanak a kopár  mészkősziklák, mindez egy csodás panorámával megspékelve. A szikláktól kcsit távolabb csendes tisztáson fújjuk ki magunkat, közben sorra felfedezem a flórát: nyílik a selymes árvalányhaj, tollas szegfű és vadkakukkfű csoportok hívogatnak egy kis fotózásra, amott meg egy darázs merült el a szádorgó virágkelyheiben... Csodás környék!

 

sorrento_sz_1.jpgsorrento_sz_2.jpgsorrento_sz_3.jpgsorrento_sz_4.jpgsorrento_sz_5.jpgsorrento_sz_6.jpgsorrento_sz_7.jpgsorrento_sz_8.jpg

Rózsamánia

A kertben most nyílnak a rózsák, és azt vettem észre magamon, hogy teljesen mániámmá vált a virágok illatának, ízének, aromájának élvezete. Nem elég, hogy vázába kerülnek a virágok, de szívesen kísérletezem a kulináris felhasználásukkal is. Ehhez az illatos szirmokkal érdemes egy próbát tenni. Teszem limonádéba, reggeli müzlihez, joghurtba, túrógombóc mellé cukorhoz darálva...

rozsa_3.jpg

rozsa_2.jpg

A kis receptes gyűjteményemben pedig a rózsaszörp és a rózsalekvár is szerepel, bár eredeti forrásuk már rég ismeretlen:

 

Rózsaszörp

15 dkg illatos szirom, 1 liter víz, 1 citrom héja, cukor

Lassan, fedő alatt főzöm, míg a szirom el nem veszti a színét. Leszűröm, egy bögre léhez fél bögre cukor kerül. Újraforralom, kb. fél-egy percig, majd steril üvegekbe töltöm.

 

rozsa_1.jpg

 

Rózsa-levendula zselé

3 alma hámozva-reszelve, 80 gr rózsaszirom, 10 szál levendula, 30 dkg cukor

Rózsaszirmokból a sárga vacokrészt kivágom, megmosom őket Almával és levendulavirággal fedő alatt összefőzöm. Jöhet bele a cukor, kb 4-5- percig főzöm még, mielőtt csírátlanított üvegekbe kerül.

 

Érdemes kipróbálni, igazi mesebeli íze van!

Májusi vetemény

Amennyiben nagyüzemi petrezselyem-termesztésbe kezdtem volna, most igen sikeres idényt zárhatnék magam mögött. Hiába húzkodtam a múlt hónapban is bemutatott magoncokat, egészen elborították a többieket. Az itt-ott felbukkanó kaporból egy adag már az első kovászos uborkába került, a többit megettük túróval, tölteléknek, csuszán, kenyéren, kiflibe töltve. 

Nézzük a miniágyásokat:

1- napos

A spenótot és retket lelegeltük, helyettük érkezett paradicsom. A cékla nagyrészt felszabadult a petrezselyem elnyomása alól, a répa még fuldoklik, de igyekszem itt is irtani.

2- 

Innen is elfogyott a spenót és retek. A répa szintén petrezselyemerdőben, az egy darab vöröshagymát megtámogattam a hűtőben kicsírázott fokhagymával, ezek egész jól tartják magukat. Az üres helyen bazsalikom, madársaláta és tépősaláta lett szétszórva pár napja. Ahogy látom, nő a körömvirág is.

3-

A pak choi és tépősaláta elfogyott, a borsó virul és belakta az ideiglenes rácsot, így úgy néz ki, maradnia kell. A petrezselyem és kapor valójában itt lakik. A szabad területet mag formában cékla és még több madársaláta birtokolja. 

4- árnyékos

A negyedik négyzetbe került mángold (kétféle is), cukorborsó, borágó és bazsalikom, utóbbi kettő még alig látható. A borsónál megint rögtönözni kellett, egy kisebb raklapot állítottam be, míg nem bírom rá a Férfit a háznál, hogy összetákoljon valami rácsozatot. A sorok legvégébe új-zélandi spenótot és pasztinákot szórtam pár napja.

 

majus_vetemeny.jpg

Gyógynövényes fürdősó házilag

Idén rengeteg csombort sikerült betakarítani, így azon törtem a fejem, mit kezdjek a szomszédoknak való elosztogatás után rám maradt kazalnyi fűszernövénnyel. Mivel a torkom a gyenge pontom, a csombor egy részét kiszárítom teának, kitűnő torokfertőtlenítő lesz belőle. És a maradék? Már dugig a mélyhűtő is, ekkor jutott eszembe egy alternatív felhasználás: házilagos fürdősó lesz belőle.

De nem csak csombor kerül bele, idén például nem fenyőrügy-szirup készül, hanem a friss tűleveles hajtásokat is a fürdősóba szánom. Első nekilódulásra kétféle fürdősót készítettem, egy megfázás ellenit, és egy nyugtató hatásút.

furdoso_1.jpg

A megfázás elleni keverék alkotói:

- csombor (tüdőproblémákra ajánlott, felszabadítja a légutakat, általános fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő)

- kakukkfű (erős fertőtlenítő, köptető, köhögésre is ajánlott)

- fenyőrügy (légzőszervi és reumatikus panaszokra pompás)

- levendula (antibakteriális, nyugtató hatású... ugye senkinek sem kell bemutatni a 'férfinátha szindrómát'? :D )

- pipacs és csipkerózsa szirma (ezek csak a látvány miatt kerültek a keverékbe)

- két marék durva szemű ásványi só

- egy kiskanálnyi olivaolaj

 

furdoso_2.jpg

A nyugtató hatású fürdősó alkotórészei:

- levendula (lásd fentebb)

- geránium virága (kedélyállapot-javító)

- rózsa virága (szorongásoldó, idegcsillapító hatású)

- két marék finom szemű só

- egy evőkanálnyi tejpor

- egy kiskanálnyi mandulaolaj

 

A keverékeket konyhai elektromos darálóba teszem, majd száraz üvegekbe töltöm, lezárom. Ha pár kiskanál szódabikarbónát teszek bele, olyan keveréket kapok, ami pezseg a vízben. Addig tartható el, amíg az olaj meg nem avasodik, ezért érdemes jó minőségű hidegen sajtolt olajat használni - de egészen biztos, hogy hamarabb el fog fogyni, hihetetlenül jó illatú mindkettő. Azonban a kád súrolását sajnos egyik fürdősó használata után sem ússzuk meg.

furdoso_3.jpg

 

Vigyázat, asztmások ne használják a levendulát, a kakukkfüves fürdőbe pedig úgy merüljünk, hogy a víz ne lepje el a szívtájékot!