Ki a városból... az erdő szélére. Vidéki romantika, és ami mögötte van.

Ki a városból...

Így készül az ibolyaszörp

2017. március 28. - egy.

Már évek óta tervben van az ibolyaszörp elkészítése. Tavaly lemaradtam róla, idén azonban apró segítőmmel közösen leszedtük a kerti gyepbe ékelődött ibolyatelepek kis virágocskáit (=gaz!). Egy másfél literes edény tele is lett a lila virágfejecskékkel, és legalább fél órára a gyereket is sikerült lekötni...

Szóval fogtam ezt a lábasnyi virágot, szitán keresztül kirázogattam, a kis homokszemcséket eltávolítottam, majd állni-ázni hagytam úgy 24 órán keresztül két-három citromkarika társaságában. (Még az is előfordulhat, hogy túl lusta voltam nekifogni, így a szorgalmasoknak az áztatás egyébként ki is maradhat... Ártani nem ártott, na.)

Másnap felmelegítettem (nem forraltam!), leszűrtem, és két púpos kiskanálnyi citromsavat adtam hozzá. Nagyon szeretem, amikor a szürkés-zöldes léből a citromsav hirtelen mámoros rózsaszínt varázsol, ez az igazi mágikus kémia...! Így történt az orgonalekvárral is anno. Majd következett a kristálycukor, nagyjából nyolcvan dekát vett fel a másfél liter víz (mondjuk nem lett túl tömény). Hagytam egyszer felforrni (ha habja lenne, le kell kanalazni), majd steril üvegekbe került, amelyeket később szárazdunsztba állítottam.

És mire jó az ibolya? Kevesen ismerik azt, hogy gyógynövényként is használható: köptető, nyákoldó hatása van, köhögésre, torokfájásra segítség. Már csak rá kellene írnom, hogy unikornisnyál, és betörhetnék a cukiságpiacra. Hát nem elbűvölő a színe, de őszintén?

ibolyaszorp.jpg

 

új

Sok a hallgatás mostanában, már ami a blogot illeti. Pedig történések vannak, zajlik az élet, már a maga észrevétlenül mozgalmas módján.

Még mindig nem építkezünk, és fuldoklom. Fuldoklom ettől a sok szartól, ami lassít minket, ettől a sok aktatologatástól. Fognék egy csákányt és nekiesnék, legszívesebben. És megint pótcselekszem: csákány helyett elkezdtem eliminálni azt a sok cuccot, ami mind fizikai, mind lelki síkon durván ránktelepszik. A gyűjtögetés, a "majd jó lesz valamire"-elv eléggé jellemző rám, és igen, sajnálom kidobni, amit valaha megvettem, de kiderült, hogy nem jó, de túl drága volt. Vagy kaptam. Vagy csak szentimentális emlék fűz hozzá. Vagy majd egyszer belefogyok még. Vagy csak valami kis vicekvacak, amit nem tudok hova tenni. Úgyhogy nagylevegő, és konmarisan nekikezdtem. Először a ruhák. Kategóriánként haladtam, ahogy Kétéves engedte. Aztán könyvek. Három zsáknyi megy a könyvtárnak, egy doboznyit rukkoláztam. Majd a konyha. Annyira belejöttem, hogy a kevesebb cucc miatt még a feleslegessé váló egyik alsószekrényt is kiszereltem. Végigmentem a fürdőszobán is. Összecsomagoltuk a kisebb gyerekeknek való játékokat, kiskádat, mózest, hordozót, és továbbadtuk egy ismerős párnak, májusra várják a kislányukat. Folyamatosan eladogatom a vintage cipőgyűjteményem darabjait is. Öt éve még a szívem megállt volna a gondolatra. De mégis, mit csináljak velük itt az erdő szélén?

Szóval megújhodunk, vagy mi.

A kert is. Már elnyíltak az első virágok, alig várom, hogy barna helyett végre hersegő zöld vegyen körül. Idén is lesz veteményes, tavaly kiteszteltem a helyet, paradicsom, saláták, cékla, borsó, pakchoi mindenképp, bár nem ígérem a dokumentálást, tavaly is csúfosan elhagytam. Amikor süt a nap, szinte egész napokat kint bogarászunk (Kétéves szó szerint), ami baromi fárasztó egy mindenhová felmászó, mindenen áttrappoló gyerekkel, de nagyon jól kitisztítja a fejet. Alvásidőben meg írok. Gyerekeknek. meséket. Meg utazásról és gyerekkönyvekről. Van egy félig kész regény is a fiókban.

 Meglátjuk, mit hoz ez a tavasz.

227351.jpg

Jég-helyzet

Míg nagyanyám a karosszékből figyeli a jégtánc EB-t, mi a házunk előtt pörgünk dupla leszúrt Rittbergereket. A kemény mínuszok, az ónos eső és a pár héttel ezelőtti hó jégpáncéllá fagyott kombinációja a következő téli olimpia műkorcsolya számainak zökkenőmentes lebonyolítását ígéri - merjünk hát nagyot álmodni, jöhet a Budapest 2026 Winter Olympics!

Valószínűleg az ötletem nem arat osztatlan sikert, főleg a helyi fórumok hozzászólásait elnézve. Nézzük akkor a leggyakrabban emlegetett tényeket:

  • Két hete nagyobb mennyiségű hó hullott, a városvezetés pedig a forgalmasabb utakon kotortatott csak.
  • A járda tisztítása a lakó, a közút tisztítása az önkormányzat felelőssége.
  • Makkosmárián jellemzően nincs járda. Sőt, jellemzően aszfaltút sincsen.
  • Bár belterület, számtalan üres telek, ritkán látogatott hétvégi ház áll itt - a tulajdonosoknak pedig vélhetően nem az volt az első gondolatuk a havat látva, hogy vajon a "víkendbe' le van-e tolva" az utcafront.
  • Körülbelül háromszáz méter tengerszint feletti magasságon képtelenség megoldani a síkosságmentesítést.
  • Illetve ahogy azt nemzetközi példák bizonyítják, meg lehetne oldani, de a szóróautó csak nem akar érkezni.
  • Az önkormányzat a kétnapos ónos eső után kezd el hómunkás önkénteseket(!) keresni.
  • Az érintett területeket könnyebb katasztrófaövezetnek nyilvánítani és rendelettel lezárni, mint effektíve megelőzni a totális eljegesedést.
  • Kukásautó, bevásárlás-kiszállítás, motorospostás, pizzafutár nem bír feljönni, a lakosság nem bír lejönni.

Majd miután minden hozzászóló melegebb éghajlatra küldte az önkormányzatot, BVV-t, közterületeseket, a többi fórumozót, Magyarországot, Orbánt, és ezek édesanyját, Facebookon alakul a forgalmi helyzet jelentésére létrehozott poszt, ahol mindenki ötpercenként frissít és messiásként várja a felbukkanni csak nem akaró bobcatet. Hozzánk még mindig nem jöttek, bezzeg ha múlt héten küldik a hókotrót, itt sem sóztak semmit még, a Megyei út korcsolyapálya, a Makkosi még mindig le van zárva, ez milyen tipikus magyar, nem azért adózom...

Az, hogy bárki lapátot ragadna, és cirka fél óra alatt feltörne egy tízméteres szakaszt mondjuk a saját portája előtt, na az bezzeg derogál. Pacsi!

jegesedes.jpg

 

 

 

Környékünkön: Nagy-Hárs hegy

Megérkezett a fagy, és annyira csodás a környék, hogy muszáj volt bevetnünk magunkat az erdőbe. Most a Nagy-Hársra esett a választásunk, egy barátunk miatt, aki Budapestről közelítette meg a hegyet ezen a hideg délután. A Szépjuhászné nyeregnél találkoztunk, majd a régi bánya felől közelítettük meg a Kaán Kárly kilátót - ahol a köd miatt ugyan alig lehetett valamit látni, de már a zúzmarás épület maga is megkapó látványt nyújtott.

 

harshegy_1.jpg

harshegy_2.jpg

harshegy_3.jpg

harshegy_4.jpg

harshegy_5.jpg

Gyerekrajzból karácsonyi üdvözlőlapot

Nagyon nincs még karácsonyi hangulatom, hiába próbálkozom. Tömöm a bejglit, iszom a forró teákat, kötök és kipakoltam már az összes díszt is, de semmi. Még a karácsonyi üdvözlőlapok gyártását is elkezdtem - de csak annyit nyertem vele, hogy most végre időben postára tudom majd adni őket. Az  alkotásban egyébként lelkes kétévesem is segédkezett: azt találtam ki, hogy idén a munka oroszánrésze rá hárul majd, hiszen ő festi majd a kézzel készült képeslapok mintáját. És mivel az ilyen korú gyerekek inkább a mázolást, maszatolást, pacsmagolást részesítik előnyben, kifejezetten előny a... hogy is mondjam... absztrakt formakezelés.

rajzbol-kepeslap.jpg

Adott tehát a kivételes műgonddal elkészített...ööö... textúra, ami a fenyőfáink színét adja majd. A szorgos felnőtteknek már csak kisebb háromszögeket kell kimetszeni egy vastagabb kartonból (esetünkben műszaki rajzlapból), amelyhez egy kivételesen éles kés vagy sniccer szükségeltetik. Kevés ragasztószalaggal vagy dekupázs ragasztóval a gyerekrajz egy-egy érdekes mintázatú darabját a keménypapírhoz erősítjük úgy, hogy a késsel vágott kis ablakot teljesen befedje. Már csak a jókívánságok és az aáírás hiányzik, és mehet is a borítékba a saját készítésű üdvözlőlap!

Házi fahéjas csiga

Ha engem kérdezel, fahéjas csiga >>>>>> kakaós csiga. Ráadásul ha fél óra alatt meg is van az egész, sütéssel együtt, akkor dupla nyeremény, sőt, tripla, mert egyetlen fémtálban készül, mosogatni sem kell sokat. Ezt a receptet eredetileg egy teleírt lapon őrzöm, anyukám valamelyik szakácskönyvéből írhattam ki, és nem is akartam felrakni, de az Instagramra posztolt fahéjas csigák alatt túl sokan kérték el a receptet, és egy linket mégiscsak egyszerűbb elküldeni. Tehát szócséplés helyett "küldöm mindenkinek, aki szereti":

 

fahejas_csiga.jpg

A tésztához: 10 dkg vaj, 40 dkg liszt, 1 kávéskanál sütőpor, fél kávéskanál szódabikarbóna, 5 dkg cukor, 15 dkg joghurt, másfél dl tej

Tölteléknek: 5 dkg cukor, 2 kávéskanál őrölt fahéj

220 fokra előmelegítem a sütőt, és megolvasztom a vajat. Három-négy evőkanálnyit félrerakok, a többi keverőtálba kerül. Hozzáadok mindent a tészta hozzávalóiból (a szódabikarbóna egyébként opcionálisan elhagyható), majd összekeverem. Egy lágy tésztát kell kapnom, amelyet kb fél centi vastagra kinyújtok. Törekedjünk a fekvő téglalap alakra az egyforma csigák miatt. Ha megvan a tégalap, lekenem a félrerakott olvadt vajjal, rászórom a töltelékhez kellő cukor- és fahéjmennyiséget, majd kb két-három centi vastag csíkokra vágom. Egyéni ízlés kérdése, hogy ki milyen csigákat szeret: aki nagyra és vastagra vágyik, vágja a fekvő téglalapját vízszintes irányban nagyobb csíkokra. Aki kisebb, formásabb csigákra voksol, függőlegesen vágja a vékonyabb csíkokat. Ezeket mérettől függetlenül fel fogjuk tekerni, majd óvatosan sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, és 20-25 perc alatt megsütjük.

Kész is. Lehet cifrázni, ha gyümölcsös joghurtot használunk: legutóbb almás-mangós ízűvel készítettem, de a banános is nagyon fogyott.

Elronthatatlan pogácsa recept

A sütővel fűtés nagyon megy mostanában, amikor valahogy nem akaródzik lebattyognom a pincébe, hogy begyújtsak a kazánba. Úgyhogy inkább a sütőt járatom, amíg a Férfi haza nem jön - persze nem üresen, így a vacsora is egyből le lesz tudva. Legutóbb például sajtos pogácsa készült, mégpedig egy Ági néni "elronthatatlan" receptje alapján.

pogacsa_1.jpg

(Annyit tudni kell rólam, hogy nagy szakértője vagyok az elronthatatlan dolgok elrontásának. Törhetetlen edény? Csak kerüljön a kezeim közé. Hülyebiztos összeszerelési útmutató? Valami tuti fejjel lefelé lesz. Kézenfekvő megoldások? Nosza, a pofonegyszerűből is tudok túlbonyolított-agyonkombinált bármit csinálni, ez valami csúcs adottságom. Ezért kellő körültekintéssel kezelem az elronthatatlan recepteket is - ez esetben azonban tényleg egy jól működő pogácsareceptet sikerült találnom, úgyhogy viszlát lapos tallérok és belül nyers parittyakövek!)

Szóval így lesznek tuti sajtos pogácsáink:

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 200 gr vaj, 2+1 tojássárgája, 2 dl tejföl, 1 instant élesztő vagy 5 dkg friss, 2 teáskanál só, sajt

Az élesztőt ujjnyi langyos tejben, nagyon kevés cukorral felfuttatom (instant élesztőnél még ezzel sem kell nagyon vacakolni, bár én azt is szeretem felfuttatni), közben kimérem a lisztet és összemorzsolom a vajjal. Belekeverem az élesztős elegyet, két tojássárgáját és a tejfölt, sót. Fél órát kelesztem, majd átgyúrom, és kinyújtom. Itt jön a trükk: a kinyújtott tésztát többször összehajtom, mindig egy irányba, és megint hagyom egy kicsit kelni, úgy fél órát. Majd kiszaggatom a pogácsákat, tojássárgájával megkenem és reszelt sajtot szórok rá. Vagy tökmagot. Vagy köményt. Vagy bármit :) A tepsit nem rakom egyből a sütőbe, megintcsak hagyom egy kicsit kelni. Végül 180 fokon sütöm őket pirosra.

 

egyszeru_pogacsa_recept.jpg

A végeredmény magáért beszél: falatnyi (főleg, ha a fokhagymaszaggató bigyuszával szaggattam, alkalmasabb eszköz híján!) pogácskák, amelyek csak úgy etetik magukat. Puhán elváló rétegek, roppanós teteje, keményebb alja, hammm... Szerintem az apró finomabb, mint a benga nagy pogi, de hát ez már tényleg egyéni ízlés kérdése.

Így fess táblát a falra!

- avagy táblafesték trükkök házi firkafalhoz

Ahogy már írtam, nyáron elég nagy fába vágtam a fejszémet, amikor házilagos lakásfelújításba fogtam. Az egész igazából azzal a feketére festett fallal indult, amely lavinaként magával húzott a változtatások útján. És hogy miért pont fekete? Mert szerettem volna egy amolyan "firkafalat" létrehozni, ahol Anna kedvére kreatívkodhat, és még az sem lesz baj, ha történetesen a kréta megszalad, és a szomszédos fehér falakra is jut belőle. Korábban erre a célra az ablakot használtuk, folyékony krétafilccel rajzolt az üvegre, amelyet azonnal le is tudtunk törölni. Mindezt az ablakpárkányon állva, tehát folyamatos szülői felügyelet alatt... Jó, bevallom, önös érdekek is vezéreltek, mert valljuk be, azért kicsit uncsi másfél órán át az ablakpárkányt támasztani, és ezredjére is lerajzolni a zebra fenekét, meg a füvet nyíró szomszédot (ne is kérdezzétek!)

tablafal_diy.jpg

Lényeg, hogy kellett egy felület, ahol szép kényelmesen le lehet ülni és biztonságosan alkotni. Erre pedig a kiszemelt fal- és ajtófelület tökéletesnek bizonyult. Fogtam hát az évekkel korábban megvásárolt Supralux lábazat- és homlokzatfestéket, és kentem vele egy próbát a kert végében álló kis játszósarokban. A lecsiszolt raklapokon szépen kiállta a próbát, hihetetlenül hamar megszáradt, és a sorozatos eső és tűző napsütés sem fakította meg.

kretafal_hazilag.jpg

A teszten felbuzdulva lekentem először az ajtót (szabadban, bakokon tényleg percek alatt száradt), majd kis maskolás után jött a fal és az ajtókeret is. Itt már kicsit lassabb volt a száradás, de pont belefért egy délutáni alvásba. A festék pedig kiválóan terül és nagyon jól fed, két réteg után is megmaradt fél dobozzal. Jöjjön pár tipp és trükk két hónapos aktív táblafal-használat után:

- Természetesen homlokzatfesték helyett speciális táblafestéket is használhatunk, de az előbbi sokkal költséghatékonyabb. 100 ml Pentart táblafesték 800-900 Ft körüli áron kapható, Skolatex táblafestékből1 liter 5500 Ft-ért, míg az egy literes Supralux homlokzatfestékért mindössze 2000 Ft-ot fizettem.

- Festéskor érdemes mindig egy irányba húzni az ecsetet, hengert, így lesz szép egyenletes a felület. (Mintha csak Mister Miyagit hallanánk a Karate Kölyökkből!).

- Mindenképp várjuk meg a teljes száradást! Mi egy hétig nem használtuk, biztos, ami biztos, és az első pár törlést is csak száraz ruhával végeztük.

- Apropó, törlés. Nedves ronggyal persze szebb az eredmény, de a falak érdekében lehetőleg ne tocsogósan vizes szivaccsal töröljünk.

- A kréták közt lehetnek eltérések, az olcsóbb verzió gyakran nagyon könnyen porol, porlik, némelyek meg olyan tömörek, hogy szó szerint csak karcolni lehet velük. Érdemes előtte tesztelni. Ha a krétapor miatt inkább folyékony krétát vennél, ne tedd. Az inkább műanyagra, üvegre való, porózusabb felületen letörölhetetlenül megmaradhat - legalábbis ez a mi tapasztalatunk.

- Több helyen olvastam, hogy használat előtt érdemes beavatni a táblánkat, mégpedig úgy, hogy a kréta lapjával az egészet besatírozzuk és etöröjük. Jelentem, enélkül is működik a dolog.

- A többi fal biztonsága végett maradunk a fehér krétánál, de a bátrabbak nyugodtan hadrendbe állíthatják a színes verziókat is :)

 

Jó szórakozást!

12 dolog, amit a városból való kiköltözésből tanultam

Az emberek többségének van egy idilli elképzelése, hogy milyen lehet a természet közelségét élvezve élni. Látjuk a hegyoldalban vagy a tóparton Instagramra fényképezett magányos házat, és egy emberként sóhajtunk fel: Én itt akarok lakni! Ez az én álomházam! #lifegoals meg #awww meg minden. Aztán ha a vadrózsával futtatott, báránybégetéses naplemente-mázat lehántjuk, ott marad a kőkemény valóság. Hogy mit is taníthat nekünk a városból való kiköltözés?

 
kiavarosbol_2.jpg Fotó: Getty

 

  1. A gumicsizma és esőkabát a legjobb barátod. Igen, muszáj ezzel a klisével indítani. Míg a gumicsizma eddig fesztiválok trendi kelléke volt, most a mindennapok egyik leghasznosabb eszköze, ha beüt az őszi esőszezon, vagy egyszerre olvad az összes hó. Különösen ajánlott fejletlen infrastruktúrával ellátott lakóegységek esetében. Az esőkabátot sem kell ragozni: ha három napja megállás nélkül esik, és éjjel a kiöntött emésztőt kell bütykölni, bizony nem a vajpuha mogyorószín bőrkabátért nyúl az ember.
  2. Az időjárás testközelből egészen más. Reggelente nem csak háttérzaj az időjárásjelentés, és a telefonra is jól jön egy megbízható app. Mert az erdő szélén az eső azt is jelentheti, hogy fél órával korábban kell kelned, hogy a sárlavinán át tudj evickélni. Vagy hogy nálad már fel van fagyva az út, míg a városban még simán plusz fokokat mérnek.
  3. Tartalékolni erősen ajánlott. Az előző ponthoz kapcsolódva: bizony, előfordulhat olyan nap is, amikor leesik egy kis ónos eső, és a katasztrófavédelem napokig küzd, hogy egyáltalán az utakat megtisztíthassák. Mit fogsz enni, inni ekkor? Mivel fűtessz? A városi lét sarki kisboltos-távfűtéses komfortja után először szokatlan lesz a mindenre felkészülés, de sosem lehet tudni. Konzerv, szárazáru, befőtt és lekvár, néhány palack ivóvíz, gyertya és hónapokra elegendő tüzifa alap, aggregátoros megtámogatás erősen javallt.
  4. Egy jól felszerelt gyógyszeres szekrény kincset ér. Főleg, ha a faluban lévő összes gyógyszertár egyszerre van zárva, az ügyeletes meg úgy tizenöt kilométerre van tőled, a hidegrázástól alig állsz a lábadon, és a házi szerek kevésnek bizonyultak. Favágóknak, kertészkedőknek, barkácsolóknak elsősegélykészlet is ajánlott, míg az állattartók a jószágoknak is készüljenek pár alapvető kenőccsel, cseppel, tablettával, főleg, ha magát Houdininek képzelő kerítésmászó kutyájuk van.
  5. Jószomszédság, lehetséges! Tudod, az a némber a harmadikról, aki mindig üvölt a kölykével! A sosem köszönő hogyishívjáknéra, vagy arra a hajnalban porszívózóra gondolsz? Ha az erdő szélén szomszédod sincs, a fenti mondatokat el is felejtheted. Azonban amennyire csak lehet, jóban kell lenni a távolabbi szomszédokkal is. Mert kihez fogsz átszaladni, ha "gyorsba'" kellene egy utánfutó, elfogyott a tojás sütés közben, már megint hozzájuk szökött át az az átkozott tyúk, mert van egy nem használt szivattyúd, ami esetleg érdekelné Sanyi bácsit, mielőtt felrakod apróhirdetésként? Mi szerencsések vagyunk, igazi barátokat találtunk a szomszédaink közt, és kevés kivétellel mind jófejek, igazi összetartó közösségre leltünk. Ezért tenni is kell! 
  6. Minden lassabban megy, mint hiszed. Most nem a majdnem két éve húzódó építési engedélyre gondolok, hanem hogy csak a legegyszerűbbet említsem: betérsz a boltba, leveszed a polcról a lefóliázott salátát, és kész, lehet megenni. Ha saját magadnak termeled, jópár hét eltelik az ültetés és szüret közt. De ettől érzed, hogy valóban részese vagy a dolgoknak! 
  7. Felborul a kint és bent töltött idő aránya. Korábban a negyed órát sétáltál a metróig, majd közel tíz órát ültél a munkahelyeden, hogy este újra hazametrózhass. Na jó, talán egy szigetkör még belefért a hétvégén. Most már a reggelit a szabadban fogyasztod, és alig várod, hogy délután még piszkálhass a kiskertben és a kertben vacsorázhass!
  8. Sokkal többet fogsz főzni, ha kiköltözöl. És nem csak azért, mert az erdő szélére nem jön már egyetlen pizzafutár sem. Ha elkezded felfedezni a saját termesztés örömeit, a saját feldolgozás is előtérbe kerül!
  9. Megtanulsz segítséget kérni. Senki sem úgy születik, hogy például a szőlőmetszés mestere, de kevesen értenek egyből a kéménytisztításhoz is. És mivel az öregek még nem árasztották el tutorial videókkal a youtube-ot, szépen át kell ballagni, és ellesni a fortélyokat a szomszédoktól - lásd még: ötös pont.
  10. Környezetismeret óra - testközelből. Nézd azt a rengeteg virágot! De jó lenne tudni a nevüket is... majd még a legutolsó gaz csodaszép, tekervényes elnevezésére is rácsodálkozol. Gilisztaűző varádics. Héjakút mácsonya. Terjőke kígyószisz. Ismételgeted, ízlelgeted őket. Csodás! Persze ne feledkezzünk meg az állatokról sem. Menyét, egér, lábatlan gyík, békák, kutyákat ingerlő sünök, és rengeteg pók, darázs, bogár, bogár, BOGÁR!
  11. Megváltoznak az igények. Hétfőn víziaerobic, szerdán bikram jóga, pénteken egy laza squash után romkocsma a haverokkal, szombaton kézműves sörök fesztiválja a belvárosban, vasárnap pezsgős brunch egy felkapott helyen... hát persze! A közeli kisváros egyetlen edzőterme és a művelődési házban induló szakkörök ugyanúgy meg fognak felelni, a domboldal is hathatósan helyettesíti a fancy wellness-fitness spa gym-eket. Fehér culotte nadrág és tízcentis tűsarok az idei nyár slágere? Van egy rossz hírem... Az erdő szélén a kényelmes farmer és a bokakímélő zárt cipő a menő.
  12. Amit megtehetsz, tégy meg magad. Soha ennyit nem barkácsoltam, mint a városból való kiköltözés óta. Tegyük hozzá, van is mit! Egy kertes házban sosem lehet pihenni, legalábbis kezdem ezt hinni. Hol a háznak, hol a kertnek esek neki vadul, valahogy mindig le kell festeni, át kell ültetni, ki kell szedni, meg kell javítani, le kell burkolni, fel kell bontani, le kell murvázni, újra kell csiszolni, meg kell metszeni, fel kell ásni valamit. És hogy ezekhez mind szakit hívjak? Na azt már nem!

Kihagytam volna valamit? Költözz ki, és megtudod! :)

Ötperces őszi ajtódísz

Itt a ősz, ilyenkor mg jobban rajtam van a gyűjtögethetnék. Nem csoda, rengeteg termés kelleti magát... Az ehető a konyhában vagy a kamrában végzi, a szemnek kellemes magokat, tobozokat, bogyókat és gyümölcsöket pedig igyekszem minél tovább őrizgetni. Így járt ez a csipkebogyó is, amelyet egy forgalmas út mellett szedtem babatornáról hazafelé. Szép piros, egyből felhívta magára a figyelmem, szedtem egy kisebb mennyiséget. Fogyasztásra azonban nem alkalmas, de miért ne tudnám még hasznosítani? 

ajtodisz_1.jpg 

A csipkebogyóból most egy ötperces ajtódísz készült, drótszál és szalag felhasználásával. A fészerből egy közepesen vastag drótot kerestem elő, és szépen felszurkáltam a bogyókat. Érdemes kevésbé éretteket választani, mert ha túlságosan megpuhult már, lekvárszerűen fog szétnyomódni a kezünkben. Viszont túl kemény se legyen, mert a drót nem fogja átszúrni. Persze ha hústűvel vagy zsákvarrótűvel átszúrtam volna a terméseket egyesével, akkor ez nem lenne szempont, de ennyire lusta voltam elkapott az alkotás heve. Ha kész, egyszerűen koszorú alakba hajlítom a drótot, és egymás köré tekerem a végeit. Kap még egy masnit is, maradék tüllanyagból, amivel a kapura kerülő koszorút díszítettem, ide egy nagyobb verzió kerül, azt szív formára hajtogattam.

ajtodisz_gyorsan.jpg

Maga a bogyószedés tovább tartott, mint összedobni ezt az egyszerű ajtódíszt! Reményeim szerint tartós is lesz, és piros árnyalatával még a karácsonyi kültéri dekorációnál is számíthatok rá. 

süti beállítások módosítása