Ki a városból... az erdő szélére. Vidéki romantika, és ami mögötte van.

Ötperces őszi ajtódísz

2016. szeptember 27. - egy.

Itt a ősz, ilyenkor mg jobban rajtam van a gyűjtögethetnék. Nem csoda, rengeteg termés kelleti magát... Az ehető a konyhában vagy a kamrában végzi, a szemnek kellemes magokat, tobozokat, bogyókat és gyümölcsöket pedig igyekszem minél tovább őrizgetni. Így járt ez a csipkebogyó is, amelyet egy forgalmas út mellett szedtem babatornáról hazafelé. Szép piros, egyből felhívta magára a figyelmem, szedtem egy kisebb mennyiséget. Fogyasztásra azonban nem alkalmas, de miért ne tudnám még hasznosítani? 

ajtodisz_1.jpg 

A csipkebogyóból most egy ötperces ajtódísz készült, drótszál és szalag felhasználásával. A fészerből egy közepesen vastag drótot kerestem elő, és szépen felszurkáltam a bogyókat. Érdemes kevésbé éretteket választani, mert ha túlságosan megpuhult már, lekvárszerűen fog szétnyomódni a kezünkben. Viszont túl kemény se legyen, mert a drót nem fogja átszúrni. Persze ha hústűvel vagy zsákvarrótűvel átszúrtam volna a terméseket egyesével, akkor ez nem lenne szempont, de ennyire lusta voltam elkapott az alkotás heve. Ha kész, egyszerűen koszorú alakba hajlítom a drótot, és egymás köré tekerem a végeit. Kap még egy masnit is, maradék tüllanyagból, amivel a kapura kerülő koszorút díszítettem, ide egy nagyobb verzió kerül, azt szív formára hajtogattam.

ajtodisz_gyorsan.jpg

Maga a bogyószedés tovább tartott, mint összedobni ezt az egyszerű ajtódíszt! Reményeim szerint tartós is lesz, és piros árnyalatával még a karácsonyi kültéri dekorációnál is számíthatok rá. 

Darázs-para

2016. szeptember 19. - egy.

Senki ne költözzön kertes házba, aki fél a kellemetlenkedő ízeltlábúaktól és más egyéb undorító csúszómászóktól! Így nyár végén, ősz elején sajnos egyre többen  gondolják a fent említett egyedek, hogy a ház nekik is menedéket nyújthat a közelgő tél ellen. Mármint a mi házunk, amiben kizárólag mi szeretnénk lakni.

E blog hasábjain borzadtam már el a fürdőszobában korzózó méretes farkaspókok miatt, iszonyodtam a fejemre potyogó fülbemászóktól, jószerint minden évre jut valami őszi rinyatéma. Sajnos ez a év sem kivétel: családunk hirtelen több száz fővel bővült, a hálószoba tetőterében fészkelő darazsak személyében, akik nem vártak másfél évet az építési engedélyre, saját kezükbe csáprágójukba vették az irányítást, és pöpec kis fészkekkel bővítették a padlásteret, négy darab, tenyérnyi fészket rakva.

darazs.jpg

Kép: bugguide.net

 

Ez már komoly veszélyforrás, így szó sem lehetett pohárral kitessékelésről meg székre felugró visítófrászról. Először az interneten keringő sörös darázscsapdával próbálkoztam (félbevágott petpalackba ecet és sör keveréke, üveg szájával önmagába visszafordít), és a népes kis pereputtyból mindössze kettő egyed gondolta ellenállhatatlannak a csodacsalit. Így maradt a méreg, meg a konyhában alvás...

Vacsora az erdőből: szederdzsem

2016. szeptember 13. - egy.

Szombaton a Mátra lábánál jártunk, és a markazi várba vezető földút mellett rengeteg vadszedret találtunk. Annyira sokat, hogy a várba nem is mentünk fel, helyette mintegy másfél órán keresztül szedtük (és ettük) a szedret. Sikerült is majd másfél kilót összehozni, amiért a boltban súlyos ezreseket fizethetnék - és őszintén szólva, a kezemen-lábamon lévő karmolásokat, vágásokat, tüskéket elnézve meg is értem, miért ennyi az annyi...

Másnap lemostam, kiválogattam és megszabadítottam a zsákmányunkat a zöld részektől, így kaptam 1.2 kg tiszta gyümölcsöt. Gumikesztyű viselse erősen ajánlott, mert a körmöm még mindig lila a sok szedertől... A gyümölcsöt fazékba tettem, öntöttem alá egy deci vizet, és ráfacsartam egy citromot. Mellé kisebb lábasban három, héj nélküli, kockára vágott alma került, három deci vízben, szintén egy citrommal megfejelve. A szedernek elég volt tíz perc, hogy összeessen, az almának azért kicsit több kell. A szedret közben pépesítettem egy botmixer segítségével, és elkezdtem átpasszírozni. Mire végeztem, leszakadt a karom kész lett az alma is, ezt is áttörtem egy szűrőn, egyenesen bele a magtalan szederpépbe. 

 

szederjam.jpg

Kép: Tara Fisher

 

Már csak le kellett mérnem a gyümölcspépet, és körülbelül ugyanannyi cukrot hozzáadni. (Bár most kevesebbel dolgoztam, érdemes kóstolgatni.) Forrásig visszaraktam a tűzre, majd leszedtem a habját és steril üvegekbe került. Ekkora mennyiségből hét darab 330 cl-es üveg telt meg, és alig egy órámba telt a kötséghatékony befőzési mutatvány.

Kész is a szederdzsem!

 

Allianz blogverseny

Az Allianz Hungária Zrt. ( www.allianz.hu ) blogversenyt indít, amelyen a Ki a városból blogot is elindítom. Egykori Goldenblog győztesként és zsűritagként érdekes lesz látni a jelenlegi mezőnyt. Mindenesetre ezeket a blogposztokat nevezem:

blog_logo.png

Gasztro - A lotyó dicsérete

Életmód - Mikulásos-rénszarvasos ajtódísz fából

Gyerek - Kötött kertésznadrág kisbabáknak

 

Szavazás 2016. szeptember 6. 14:00-tól, szeptember 26. 09:00-ig az allianzblogverseny.hu oldalon :)

Hurrá nyaralunk (?)

... avagy lakásfelújítás önerőből

Mit csinál az ember nyár derekán, gatyarohasztó hőségben? Általában elmegy nyaralni. És én? Hát természetesen nekiállok a lakásfelújításnak. Egyedül. Illetve nem is egyedül, hanem egy örökmozgó másfél évessel, aki ott segít, ahol tud... Hurrá!

Fürdőszoba-tuningnak indult, amíg rá nem tudom venni a Férfit, hogy a két éve megvásárolt csempét rakja fel - és a régit verje le, na ez a projekt buktatója. Ahogy ismerem, még várhatok újabb két évet, mire bármi történik. Úgyhogy saját kézbe ragadtam a kezdeményezést - majd a spaklit, ecsetet és festőhengert is. Kezdésnek újrafugáztam, aztán lemázoltam az eddig fosrózsaszín (tüdőszínű? mogyorópink?) ablak- és ajtókeretet, majd egy levezető falfestés következett.

De a festék fele megmaradt, így nekiálltam a hálónak is. És ha már eltologattam a bútorokat, gyorsan szétbombáztam a könyvespolcokat és a szekrényt, és a régóta érlelődő gardróbsarok kialakítására is sort kerítettem. Azt hittem, a közel száz kiló ruha és mintegy négyszáz darab köny lépcsőn való fel-lehordása volt a legnehezebb, de a véleményem egyből megváltozott a háromszor szét- és összeszerelt ikeás függönytartó dróttal való szenvedés során. A gardróbsarkot ugyais függönytakarást kap, a Férfi határozott kérésére (szegénynek ennyi jutott, meg a gipszkartonozás, de ezt még nem tudja). 

volvi.jpg

Ha már ennyire bennevagyok, gyorsan felragasztom a hőtükröket (ezek is csak két éve várják sorsuk beteljesülését), lemázolom a hálóban is az ablakkeretet, glettelek és falat festek, új függöny és ágytakaró is kéne. De rengeteg még a glett, következik a nappali-konyha, ide is elfér egy tisztasági festés, az egyik falat táblafestékkel feketére pingálom, és a padlólapot is át akarom kenni, de valószínűleg erre már nem lesz energiám, mivel az egész szobából ki kellene pakolni miatta, és olyan kis területtel gazdálkodunk, hogy lehetetlen.

Amit ne csináljatok utánam:

- Ne kezdjetek bele az egészbe gyerekkel. Egy épp száradó ajtófélfától baromi nehéz távoltartani az érdeklődő totyogót, és a lépcsőn fel-lehurcolkodás sem tarthat az idők végeztéig, mert őnagysága tíz percnél tovább nincs el a ketrecben kiságyban. A festés jó móka, kapott egy tiszta ecsetet, kenje át a falat a nagy semmmivel - sajnos itt is eljön az a momentum, amikor a gyerekkezek magasságában lévő falfelületet kel festeni, ezért húszperces turnusokban haladtam, két festés közt egy meseolvasás vagy legófarmépítés, a kritikus részeket alvásidőre időzítve.

- Ne kezdjetek bele az egészbe egyedül. Miután kétszer tizenhat órát száradt a kétszer átmázolt ajtó, és a Férfi elejt egy megjegyzést, hogy talán egyeztetni kellett volna vele festés előtt a színről... no comment.

- Ne kezdjetek bele az egészbe önerőből. Vagy csak nagyon gyakorlottak, akik tudják, hogy a hármas imbusz a szerszámosláda melyik rekeszében búvik, és a tokmánykulccsal hogyan kell bánni azon a nyamvadt ütvefúrón, és hogy az astralinhoz műgyanta vagy észter alapú festékhez való hígító kell.

- Ne kezdjetek bele az egészbe, ha nem bírjátok a rendetlenséget. Mert kupi az lesz, főleg, ha előbb adod el a szekrényt, minthogy helyet teremtenél a rengeteg ruhának. Majd napokig a régi helyükön keresed majd a tárgyakat, ez némi feszültséget is szülhet a házastársak közt, khm.

És mégis, kezdjetek bele az gészbe, mert nincs jobb, mint a saját két kezemmel alkotni, és végre olyan környezetben élni, ami inspirál, praktikusabb és szebb. Ja és mókának sem utolsó, jobb híján rengeteget lehet magunkon nevetni. Szóval... hurrá, nyaralunk!

 

(Fotó: Volvi.hu)

A lotyó dicsérete

... avagy lekvár készül a fosószilvából

Előre leszögezném, hogy ez a lotyó nem az a lotyó. Mármint rossz az, aki rosszra gondol. Én épp a lotyószilvára, amit fosókának, ónabónának, mórabórának, potyókának, mirabolánnak és mirabellának is ismerünk. Személy szerint a mirabella elnevezést preferálom, olyan hercegkirálykisasszonyos hangzása van, ellenben a mirabolán inkább egy másodfokú egyenlet megoldóképletét idézi. A fosóka meg... hát nem tudom, mekkora sikere lenne a "Fosó, 2016" feliratú lekvároknak. Erről a növényről van szó egyébként:

 mirabella_lekvar_1.jpg

Még a székesfővárosunkban is "vadon" terem, mármint az utcán, valószínűleg jó illatú, apró fehér virága miatt ültetik, nem számolva a nyár végével, amikor túlérett, rothadó hullott termése enyhe cefreszaggal lengi be a környéket (lásd még: eperfa). Nálunk is találtam, és hoztam is egy fél vödörnyit a szomszéd bácsitól. Magában nagy mennyiséget nem lehet megenni ebből a kissé savanykás szilvából (lásd még: fosó), mi legyen vele?

Azt hiszem, a legjobb dolog: lekvár. Tavalyelőtt sárgadinnyével készítettem, idén sárga- és őszibarack és barackpálinka került bele, és bombasztikus lett - mondom ezt úgy, hogy önmagában sem a sárgadinnyét, sem a barackpálinkát nem bírom elfogyasztani. A kis lekvárreceptes könyvembe ezt a két receptet jegyeztem fel anno, (forrásuk nélül, sajna):

 

SÁRGADINNYE-MIRABELLA lekvár

2,5 kg mirabella, tisztítatlan mennyiség

1 kg sárgadinnye, tisztított mennyiség

0,8 kg cukor

1 csomag 3:1 dzsemfix

A mirabellát kimagozzuk, felvágjuk, fazékban főni tesszük. A sárgadinnyét apró kockákra vágjuk, hozzáadjuk a már összeesett szilvához. A dzsemfixet cukorral keverjük, nyakonöntjük a gyümölcsöket. Forrás után még öt percig főzzük, majd csírátlanított üvegekbe kerül.

 

A másik lekvárnak nemes egyszerűséggel a 'nyár' nevet adtam, nem véletlenül.

 

NYÁR lekvár

1 kg mirabella, tisztítva

1 kg őszibarack, tisztítva

0,5 kg sárgabarack, tisztítva

1 rúd vanília, kikaparva

1 kávéskanálnyi durvára őrölt rózsabors

3 evőkanál barackpálinka

1 csomag 4:1 dzsemfix

30 dkg cukor

 

A mirabellát felfőzöm, átpasszírozom, jöhet bele a barack, kisebb kockákra vágva. Belerakom a cukrot és a rózsaborsot, kb húsz perc múlva a zselésítőt is. Nagy lángon bugyogtatom öt percig, beleöntöm a pálinkát, és gyorsan tiszta üvegekbe szedem.

Környékünkön: Budaörsi kopárok

A legutóbbi túránk alkalmával nem álltunk meg a Sorrento-szikláknál, hanem kis sétával ellátogattunk a másik nagy kedvencre, a budaörsi Kopárok néven ismert tetőre. Ez gyakorlatilag egy kopasz(ocska) fennsík, amely remek kilátással szolgál Budaörsre és a Zsámbéki-medence egy részére. Hangulatos dimbek-dombok, elszórt fenyvesek, és állandóan fúvó szél, amely kitisztítja az ember fejéből az összes gyötrő gondolatát. Fokozottan védett, tehát gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni, csak gyönyörködni a kilátásban és a növényzetben. Ottjártunk idején épp a védett árvalányhaj és rengeteg, vadon növő kakukkfű virágzott.

koparok_1.jpgkoparok_2.jpgkoparok_3.jpgkoparok_4.jpgkoparok_5.jpgkoparok_6.jpg

Ehető gazok - 3.

Mi az, ami mostanában nő az árokparton, és ehető? Itt van például a vöröshere, ami legalábbis általános iskola környezetismeret órájáról ismerős. Akkor mint takarmányfélét tanultuk, de ez a kis növényke az emberek számára is valóságos vitamin- és ásványianyag-bomba, ráadásul őszig virágzik. Gyógyhatása leginkább a női bajok esetén mutatkozik meg (menopauza, terméketlenség, menstruációs problémák esetén fitoösztrogén tartalma segít), de ekcémára, depresszióra, daganatok ellen, légúti fertőzésekre is használja a népi gyógyászat, leginkább teaként. Mehet vadvirágokból készült limonádéba, salátába is - a virágfejeket szoktam felhasználni.

 

ehetogazok3.jpg

Aztán jöhet a pipacs, az utolsó virágokat még megtalálhatjuk. Vágottvirágnak, vázába abszolút nem ajánlható, helyette inkább szárítsuk meg a szirmokat, télire nagyon jó kis köhögés elleni teát tudunk belőlük főzni, ami enyhe nyugtató hatással is bír. Vagy mehet a már korábban ismertetett házi fürdősó keverékbe is akár..

Végül az igénytelen, tarackolva terjedő cickafark jön, amely nem csak ismert gyógynövény, de egyes tájegységeken leveleit, virágait salátákba is belekeverik. Erre érdemes minél fiatalabb növényt választani. Minél naposabb időben (például mostanában) szedjük, ekkor a legmagasabb az illóolaj tartalma! Ezt a növényt elsősorban nőgyógyászati, gyomor- és veseproblémákra használják, legismertebb felhasználási formája a tea, de nőgyógyászati gondok (gyulladások, folyás) esetén a belőle készült ülőfürdő is igen hasznos, ekkor egész éjszakára áztassuk hideg vízbe a növényt, majd melegítés után adjuk a fürdővízhez. Palástfűvel kiegészítve menstruáció rendezésére ajánlható. 

Így (nem) építkezünk - 1.

Anna születése után világossá vált, hogy a lakásbővítést nem odázhatjuk el, hiszen pillanatok alatt eljön az idő, mikor saját kis kuckót szeretnénk szeretne majd. 2015 januárjában ezért konkretizáltuk az elképzeléseinket, és építészt kezdtem keresni. Márciusra megvolt a helyszíni felmérés, szembesültünk a lehetőségeinkkel is, tudniillik a kedves Budakeszi Önkormányzat szerint a meglévő házat nem lehet ám csak úgy bővíteni... a toldaléknak az egyik kerítéstől egy méterre, a másiktól hat méterre kell kerülnie, hiába áll a ház a telek közepén. Ezért egy furcsa lólépés lesz az új ház, L- alakban, a feng shuisok most biztos fogják a fejüket, de ez van. És nem, nem két konditermet, vendégszobát meg teaszalont akartunk, csak egy apró szobát és felette tetőtérbeépítést, a ház alapterülete így eléri a kemény ötven négyzetmétert.

burokracia.jpg

Kép: hvg.hu

A másik fejleménye a kedves Budakeszi Önkormányzat ügyfélbarát rendelkezéseinek az, hogy ki kellett hívnunk egy geodétát, mert a kedves Budakeszi Önkormányzat igényt tart az utca felé eső telekrészünkre, amíg nem adjuk le, nincs építési engedély. Persze a kaput, kerítést, közműveket saját költségen kell áthelyeztetnem (a csatorna, vízakna, gázcsonk érintett "csak"...), a leválasztott telekrészt pedig famentesen, gaztalanítva kell átadnom nulla forintért. Az indoklás szerint egyszer itt kiszélesítik az utcát - és azoktól, akik nem kívánnak építkezni, kemény magyar forintért megveszik az utcafronti telekrészeket. Tehát nem tőlünk, mi adjuk csak oda ingyen. Meglehetősen átverés- és zsarolás-szagú, de hát ez van, építkezni szeretnénk, le kell adni a területet, nosza. Nosza... ez a csavar májusban derült ki, ekkor indítottam a valószerűtlenül hosszú telekalakítási folyamatot. Lássuk, mi történt:

Májusban hívtam a geodétát, aki ugyan nem jött ki, de papíron berajzolta, hogy hol húzódik az új telkünk, és elindította a folyamatot a Földhivatalnál.

Júniusban vártunk. A homokszemek lassan peregtek a homokórában.

Júliusban vártunk. Az elhagyatott prérin ördögszekeret fújt a szél.

Augusztusban vártunk. A perzselő nap sugara a végtelen sivatagi homokra esett.

Szeptemberben kaptam egy önkormányzati telefonszámot, azt hívogattam, leadtuk a lemondó nyilatkozatot/ajándékozási szerződést... és vártunk.

Októberben befejezték a csatornázást az utcában, és felhívták a figyelmet, hogy amennyiben nem csatlakozunk tavaszig, talajterhelési díjat kell fizetnünk. A kedves Budakeszi Önkormányzat szerint addig nem csatlakozhatunk, amíg nem történik meg a telkek felosztása.

Novemberben még mindig nem történt semmi, sőt, lemondott a kedves Budakeszi Önkormányzat főépítésze, így már telefonon sem tudtak segíteni.

Decemberben a figyelmeztetésekkel nem törődve aláírtunk a Vízműveknél a csatornázás miatt, illetve kitöltöttük a megfelelő papírokat, beszereztük a tulajdoni lapot és térképvázlatot, az egyiken már osztva, a másikon még sajátként szerepel a telek, majd az egész paksamétát elküldtük és... vártunk. Kedves kis adalék: az e-ügyintézés jegyében letölthettem és kinyomtatva visszavihettem volna a tulajdonilap-kikérő nyomtatványt, hát nem ultramodern ez a rendszer?

Anna meg egy éves lett, hurrá! Ez azt is jelenti, pont egy éve kezdtem az egész hercehurcát. Cuki csavar az egészben: az új építési törvény szerint nem kellene építési engedély, sem a telekalakítás... abban az esetben, ha nulláról építkeznénk. Bővítéshez saaaaajnos kell. Ezt a harmadik építéshatósági ügyintéző tudta csak megmondani egyébként.

Januárban nehezen indult a munka, már a kedves Budakeszi Önkormányzat részéről, mert ahogy a Földhivatalban tett idegtépő látogatás (nem működő terminál, lefagyott központi rendszer miatt lekérdezhetetlen adatok, iktatóból kézzel kikeresett dokumentumok...) során megtudtam, október óta küldözgetnek nekik egy jóváhagyó papírt, amit valahogy senki sem tudott átvenni és aláírni, ezzel ismét nyertem egy utat az Építési osztályra is...

Februárban végre valaki összeszedte magát a kedves Budakeszi Önkormányzatnál, és bemehettünk újra a Földhivatalhoz, hogy a telekalakításról nyilatkozzunk. Befizettünk, nyilatkoztunk, lemondtunk a fellebbezési jogunkról.

Márciusban jött egy levél, hogy a kérelmünket elutasítják, mert nem volt aláírva a változási vázrajz, és nem nyilatkoztunk ügyvéd előtt az új telek tulajdoni hányadairól.

Áprilisban ügyvédet kerestünk, nyilatkoztunk, visszaküldtünk, kipengettünk, némán tűrtünk.

Májusban vártunk. A méhek lassított felvételben, szinte helyben állva döngicséltek a barackfa virágain.

Júniusban telefonált az ügyvéd, hogy kiértesítették, immáron két helyrajzi számunk van. Több, mint egy év után elvileg kész a telekalakítás - amiről eddig értesítést sem kaptunk, viszont közel nyolcvanezer forintot máris sikerült elköltenünk a semmire, a közművek és kerítés arrébbrakása nélkül. És még csak most jön  az építési engedély kérelmezése. Hát milyen bürokratikus országban élünk?

 

Anna gimis ballagására csak meglesz az a saját kis kuckó.

 

 

Töltött kifli recept

Ez a recept a sógornőmtől származik, és bár eleinte tartottam a kelt tésztától, ezt a töltött kiflit eddig sosem sikerült még elrontani. Könnyű, gyors, remekül variálható, ízlés szerint tölthetjük. Remek vacsora, vendégváró, reggeli - már ha marad belőle.

toltottkifli.jpg

Hozzávalók:

fél kiló liszt

egy zacskó por élesztő

egy ek cukor

egy ek só

3 dl langyos tej

1 dl olaj

a tetejére egy felvert tojás

+ töltelék

Ahogy én csinálom: egy nagy tálba beleszitálom a lisztet, hozzáadom a sót és az élesztőt. Az olajat és a cukros tejet is a tálba öntöm, lazán összekeverem, épphogy összeálljon, majd letakarva egy órát kelesztem.

Ha kész, kétfelé veszem a tésztát, mindegyiket körlappá nyújtom, nyolcadolom. A nyolcadokat a szélesebbik végüknél "töltöm", tehát ide jön a kívánt töltelék, majd a keskenyebb vég felé haladva kiflivé tekerem őket. A tetejét felvert tojással kenem, kerülhet rá szezámmag, reszelt sajt. Előmelegített sütőben 180 fokon aranybarnára sütöm.

 

És mivel töltsük? Sógornőm esküszik a mustáros minivirslire, nálam a kapros túró a befutó (ekkor kicsit tovább kell sütni a túró nedvessége miatt), a férjem a sajtos-kolbászosat szereti a legjobban...