A sütővel fűtés nagyon megy mostanában, amikor valahogy nem akaródzik lebattyognom a pincébe, hogy begyújtsak a kazánba. Úgyhogy inkább a sütőt járatom, amíg a Férfi haza nem jön - persze nem üresen, így a vacsora is egyből le lesz tudva. Legutóbb például sajtos pogácsa készült, mégpedig egy Ági néni "elronthatatlan" receptje alapján.

(Annyit tudni kell rólam, hogy nagy szakértője vagyok az elronthatatlan dolgok elrontásának. Törhetetlen edény? Csak kerüljön a kezeim közé. Hülyebiztos összeszerelési útmutató? Valami tuti fejjel lefelé lesz. Kézenfekvő megoldások? Nosza, a pofonegyszerűből is tudok túlbonyolított-agyonkombinált bármit csinálni, ez valami csúcs adottságom. Ezért kellő körültekintéssel kezelem az elronthatatlan recepteket is - ez esetben azonban tényleg egy jól működő pogácsareceptet sikerült találnom, úgyhogy viszlát lapos tallérok és belül nyers parittyakövek!)

Szóval így lesznek tuti sajtos pogácsáink:

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 200 gr vaj, 2+1 tojássárgája, 2 dl tejföl, 1 instant élesztő vagy 5 dkg friss, 2 teáskanál só, sajt

Az élesztőt ujjnyi langyos tejben, nagyon kevés cukorral felfuttatom (instant élesztőnél még ezzel sem kell nagyon vacakolni, bár én azt is szeretem felfuttatni), közben kimérem a lisztet és összemorzsolom a vajjal. Belekeverem az élesztős elegyet, két tojássárgáját és a tejfölt, sót. Fél órát kelesztem, majd átgyúrom, és kinyújtom. Itt jön a trükk: a kinyújtott tésztát többször összehajtom, mindig egy irányba, és megint hagyom egy kicsit kelni, úgy fél órát. Majd kiszaggatom a pogácsákat, tojássárgájával megkenem és reszelt sajtot szórok rá. Vagy tökmagot. Vagy köményt. Vagy bármit :) A tepsit nem rakom egyből a sütőbe, megintcsak hagyom egy kicsit kelni. Végül 180 fokon sütöm őket pirosra.

A végeredmény magáért beszél: falatnyi (főleg, ha a fokhagymaszaggató bigyuszával szaggattam, alkalmasabb eszköz híján!) pogácskák, amelyek csak úgy etetik magukat. Puhán elváló rétegek, roppanós teteje, keményebb alja, hammm... Szerintem az apró finomabb, mint a benga nagy pogi, de hát ez már tényleg egyéni ízlés kérdése.