Itt a ősz, ilyenkor mg jobban rajtam van a gyűjtögethetnék. Nem csoda, rengeteg termés kelleti magát... Az ehető a konyhában vagy a kamrában végzi, a szemnek kellemes magokat, tobozokat, bogyókat és gyümölcsöket pedig igyekszem minél tovább őrizgetni. Így járt ez a csipkebogyó is, amelyet egy forgalmas út mellett szedtem babatornáról hazafelé. Szép piros, egyből felhívta magára a figyelmem, szedtem egy kisebb mennyiséget. Fogyasztásra azonban nem alkalmas, de miért ne tudnám még hasznosítani? 

A csipkebogyóból most egy ötperces ajtódísz készült, drótszál és szalag felhasználásával. A fészerből egy közepesen vastag drótot kerestem elő, és szépen felszurkáltam a bogyókat. Érdemes kevésbé éretteket választani, mert ha túlságosan megpuhult már, lekvárszerűen fog szétnyomódni a kezünkben. Viszont túl kemény se legyen, mert a drót nem fogja átszúrni. Persze ha hústűvel vagy zsákvarrótűvel átszúrtam volna a terméseket egyesével, akkor ez nem lenne szempont, de ennyire lusta voltam elkapott az alkotás heve. Ha kész, egyszerűen koszorú alakba hajlítom a drótot, és egymás köré tekerem a végeit. Kap még egy masnit is, maradék tüllanyagból, amivel a kapura kerülő koszorút díszítettem, ide egy nagyobb verzió kerül, azt szív formára hajtogattam.

Maga a bogyószedés tovább tartott, mint összedobni ezt az egyszerű ajtódíszt! Reményeim szerint tartós is lesz, és piros árnyalatával még a karácsonyi kültéri dekorációnál is számíthatok rá.