Szombaton a Mátra lábánál jártunk, és a markazi várba vezető földút mellett rengeteg vadszedret találtunk. Annyira sokat, hogy a várba nem is mentünk fel, helyette mintegy másfél órán keresztül szedtük (és ettük) a szedret. Sikerült is majd másfél kilót összehozni, amiért a boltban súlyos ezreseket fizethetnék - és őszintén szólva, a kezemen-lábamon lévő karmolásokat, vágásokat, tüskéket elnézve meg is értem, miért ennyi az annyi...

Másnap lemostam, kiválogattam és megszabadítottam a zsákmányunkat a zöld részektől, így kaptam 1.2 kg tiszta gyümölcsöt. Gumikesztyű viselse erősen ajánlott, mert a körmöm még mindig lila a sok szedertől... A gyümölcsöt fazékba tettem, öntöttem alá egy deci vizet, és ráfacsartam egy citromot. Mellé kisebb lábasban három, héj nélküli, kockára vágott alma került, három deci vízben, szintén egy citrommal megfejelve. A szedernek elég volt tíz perc, hogy összeessen, az almának azért kicsit több kell. A szedret közben pépesítettem egy botmixer segítségével, és elkezdtem átpasszírozni. Mire végeztem, leszakadt a karom kész lett az alma is, ezt is áttörtem egy szűrőn, egyenesen bele a magtalan szederpépbe. 

Kép: Tara Fisher

Már csak le kellett mérnem a gyümölcspépet, és körülbelül ugyanannyi cukrot hozzáadni. (Bár most kevesebbel dolgoztam, érdemes kóstolgatni.) Forrásig visszaraktam a tűzre, majd leszedtem a habját és steril üvegekbe került. Ekkora mennyiségből hét darab 330 cl-es üveg telt meg, és alig egy órámba telt a kötséghatékony befőzési mutatvány.

Kész is a szederdzsem!