Ki a városból... az erdő szélére. Vidéki romantika, és ami mögötte van.

Ki a városból...

Hurrá nyaralunk (?)

... avagy lakásfelújítás önerőből

2016. augusztus 15. - egy.

Mit csinál az ember nyár derekán, gatyarohasztó hőségben? Általában elmegy nyaralni. És én? Hát természetesen nekiállok a lakásfelújításnak. Egyedül. Illetve nem is egyedül, hanem egy örökmozgó másfél évessel, aki ott segít, ahol tud... Hurrá!

Fürdőszoba-tuningnak indult, amíg rá nem tudom venni a Férfit, hogy a két éve megvásárolt csempét rakja fel - és a régit verje le, na ez a projekt buktatója. Ahogy ismerem, még várhatok újabb két évet, mire bármi történik. Úgyhogy saját kézbe ragadtam a kezdeményezést - majd a spaklit, ecsetet és festőhengert is. Kezdésnek újrafugáztam, aztán lemázoltam az eddig fosrózsaszín (tüdőszínű? mogyorópink?) ablak- és ajtókeretet, majd egy levezető falfestés következett.

De a festék fele megmaradt, így nekiálltam a hálónak is. És ha már eltologattam a bútorokat, gyorsan szétbombáztam a könyvespolcokat és a szekrényt, és a régóta érlelődő gardróbsarok kialakítására is sort kerítettem. Azt hittem, a közel száz kiló ruha és mintegy négyszáz darab köny lépcsőn való fel-lehordása volt a legnehezebb, de a véleményem egyből megváltozott a háromszor szét- és összeszerelt ikeás függönytartó dróttal való szenvedés során. A gardróbsarkot ugyais függönytakarást kap, a Férfi határozott kérésére (szegénynek ennyi jutott, meg a gipszkartonozás, de ezt még nem tudja). 

volvi.jpg

Ha már ennyire bennevagyok, gyorsan felragasztom a hőtükröket (ezek is csak két éve várják sorsuk beteljesülését), lemázolom a hálóban is az ablakkeretet, glettelek és falat festek, új függöny és ágytakaró is kéne. De rengeteg még a glett, következik a nappali-konyha, ide is elfér egy tisztasági festés, az egyik falat táblafestékkel feketére pingálom, és a padlólapot is át akarom kenni, de valószínűleg erre már nem lesz energiám, mivel az egész szobából ki kellene pakolni miatta, és olyan kis területtel gazdálkodunk, hogy lehetetlen.

Amit ne csináljatok utánam:

- Ne kezdjetek bele az egészbe gyerekkel. Egy épp száradó ajtófélfától baromi nehéz távoltartani az érdeklődő totyogót, és a lépcsőn fel-lehurcolkodás sem tarthat az idők végeztéig, mert őnagysága tíz percnél tovább nincs el a ketrecben kiságyban. A festés jó móka, kapott egy tiszta ecsetet, kenje át a falat a nagy semmmivel - sajnos itt is eljön az a momentum, amikor a gyerekkezek magasságában lévő falfelületet kel festeni, ezért húszperces turnusokban haladtam, két festés közt egy meseolvasás vagy legófarmépítés, a kritikus részeket alvásidőre időzítve.

- Ne kezdjetek bele az egészbe egyedül. Miután kétszer tizenhat órát száradt a kétszer átmázolt ajtó, és a Férfi elejt egy megjegyzést, hogy talán egyeztetni kellett volna vele festés előtt a színről... no comment.

- Ne kezdjetek bele az egészbe önerőből. Vagy csak nagyon gyakorlottak, akik tudják, hogy a hármas imbusz a szerszámosláda melyik rekeszében búvik, és a tokmánykulccsal hogyan kell bánni azon a nyamvadt ütvefúrón, és hogy az astralinhoz műgyanta vagy észter alapú festékhez való hígító kell.

- Ne kezdjetek bele az egészbe, ha nem bírjátok a rendetlenséget. Mert kupi az lesz, főleg, ha előbb adod el a szekrényt, minthogy helyet teremtenél a rengeteg ruhának. Majd napokig a régi helyükön keresed majd a tárgyakat, ez némi feszültséget is szülhet a házastársak közt, khm.

És mégis, kezdjetek bele az gészbe, mert nincs jobb, mint a saját két kezemmel alkotni, és végre olyan környezetben élni, ami inspirál, praktikusabb és szebb. Ja és mókának sem utolsó, jobb híján rengeteget lehet magunkon nevetni. Szóval... hurrá, nyaralunk!

 

(Fotó: Volvi.hu)

süti beállítások módosítása