Az ehető gazokat bemutató minisorozatban egy egész fejezetet lehetne szentelni a csalánnak, amelynek számtalan népi gyógyításban alkalmazott jó hatása ismert. Az egyik legjobb vértisztító, teaként fogyasztva segíti a méregtelenítést. Reumatikus megbetegedésekre is használatos, de most mégis inkább a kulináris előnyeit emelném ki. 

Őszintén szólva, a csalánlevesről először a a viszkető hólyagokkal borított szájpadlás jutott az eszembe, de szerencsére egy alapos forrázás után nem kell semmi ilyesmitől tartanunk. Ha találunk még fiatal, zsenge (nem virágos) hajtásokat, bátran kísérletezzünk ezzel a recepttel:

Három marék csalánlevelet leforrázok, és annyi meleg vízben, amennyi ellepi, állni hagyom őket. Ekkor még nem túl bizalomgerjesztő, de igazán finom leves válik belőle percek alatt! Tíz deka vajjal, pár evőkanálnyi liszttel világos rántást készítek, felöntöm egy liter vízzel. Mustárral, borssal, sóval ízesítem, majd 2-3 gerezdnyi zúzott fokhagymát, apróra vágott metélőhagymát adok hozzá. Míg felforr, összeturmixolom a csalánt (akár le is lehet szedni a leveleket a szárról, de ha igazán fiatal a hajtás, maradhat az is). Két deci tejszínnel együtt hozzáöntöm a felforrt vízhez. Ízlés szerint mehet bele só, egyéb zöldfűszerek.